Míg az előző posztban emlegetett szüzességi fogadalom léte erősen kétségbe vonható, vagy legalábbis nem bizonyítható, addig a tihanyi barátlakások kétségkívül léteztek, és három közülük mai napig is megtekinthető.

Hogy kerültek oroszok Tihanyba?

A történet nem sokkal az után folyatódik, ahol az előző abbamaradt, hiszen Vazul fiainak sorsáról van szó. Vazul volt az a pogány herceg (Gáza fejedelem öcsének fia), aki István halála után a család legidősebb férfitagjaként az ősi szokások szerint jogot formálhatott a trónra. Mikor István fia, és kiszemelt örököse Imre herceg meghalt, a király Vazult megvakíttatta, hogy alkalmatlanná tegye az uralkodásra, három fiát (Levente, András/Endre, Béla) pedig száműzte.

A három testvér Csehországba, majd Lengyelországba menekült. Itt elváltak útjaik. Béla itt katonáskodott, és elnyerte a fejedelem lányának kezét. Másik két testvére azonban  Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem udvarába ment tovább, és ott nőttek fel. András az itteni fejedelem lányát vette el. 

Közben otthon a végül (némi huzavona után) a magyar trónra került Orseoló Péter annyira népszerűtlen volt, hogy a magyar főurak visszahívták a három herceget az országba, és nekik ajánlották a koronát. Ekkor történt hát, hogy a három testvér visszatért szülőhazájába, és András magával hozta orosz feleségét is Anasztáziát, s vele, úgy tartják, jó pár bizánci rítusú szerzetest. I. András lett a király, mivel bátyja, Levente úgy tudjuk, elutasította a koronát, majd hamarosan meghalt. A szerzetesek Tihanyban telepedtek le, a hely egyik elnevezése ezért Oroszkő. 

Mit lehet tudni a barátlakásokról?

A tihanyi barátlakások a X-XI. század környékén keletkeztek, és a XIV. századig lakták azokat. Noha sokan nevezik őket barlangnak, nem azok, mivel nem természetes képződmények, hanem emberkéz vájta üregek. Már Bél Mátyás is említi őket 1737 körül. 1868-ban Rómer Flóris még külső támfalakkal ábrázolta a barátlakásokat, ezeket feltehetően az emberi vandalizmus pusztította el, elhordták építkezésekhez. Az üregek az évszázadok során  (több szakaszban) beomlottak. 

Képeslap 1962-ből

Vannak okleveles említései a szerzetesközösségnek. A I. András Tihanyban apátságot alapított (1055), s aztán ide temetkezett. A tihanyi alapítólevél 1055-ben Petra néven említi a remetelakásokat. IV. Kelemen pápa Viterbóban kiadott oklevele felsorolja a Tihanyi apátság birtokait, és azokban az apátságot megerősíti. Ekkor szintén említik az Oroszkőnek nevezett remetetelepet is. A veszprémi káptalan 1270. évi oklevelében az Oroszkői Szent Miklós egyház perjele Salamon testvér.

Az épen maradt három remetelak Közép-Európa egyetlen épen maradt remetetelepe. 1913-ban ösvényt vájtak hozzájuk, azóta megközelíthetők. Dornyai Béla 1942-ben ásatásokat végzett itt, majd 1983-ban Eszterhás István is. Jelenleg túraútvonalként ajánlják.

Képeslap 1923-ból

A legenda

Lipták Gábor Aranyhíd című könyvében gyönyörű szerelmi történet keretében dolgozza fel az itt élő szerzetesek életét Oroszkő címmel. A történet maga nem bizonyítható nyilván, soha nem fogjuk megtudni, létezett-e egy Katica nevű pásztorlány, aki gazdaasszonya sanyargatása elől a szerzetesekhez menekült, de akár létezhetett is volna. A felvázolt kép amúgy részletgazdag, és sokat megtudhatunk a korabeli jobbágyok és szerzetesek életéről.  

Aranyhid : Balatoni mesék, mondák, történetek / Lipták Gábor. - Budapest : Móra, 1961.