Veszprém megye történetében szomorú, véres ám igen fontos időszak volt az, amikor a megye területén hullámzott a frontvonal a Magyar Királyság és a Török Birodalom között. A megye várai is ekkor élték egyik fénykorukat.
A magyar-török háborúk a megyében
A török csapatok már az 1390-es évekből rendszeresen betörtek Magyarország déli területeire. Ennek eredményeképpen megindult a déli végvárrendszer kiépítése Zsigmond uralkodása alatt. Azonban az 1500-as évek elején már nincs nyoma az ország akkor stabilitásának, a török veszéllyel kevesen törődnek az országot belviszályok gyengítik. Az 1526-os török hadjáratnál ezért az országnak nincs megfelelő egysége védelme, és a csapatok egy jelentős része nincs is ott Mohácsnál (egy részét a király eleve máshová rendeli, más része meg "nem ér oda"). A mohácsi vereség után az ország két részre szakad, mivel a magyarok két királyt választanak, és 15 évnyi belső háborúskodás veszi kezdetét, amire az 1541-es török támadás, amiben elveszik Buda csak a végső csapás.
Veszprém megye területére II. Lajos király hadbahívó követei 1526. júniusában érkeztek meg. A veszprémi püspök arra kapott parancsot Jagelló II. Lajos királytól, hogy csapataival vonuljon Budára, Habsburg Mária királynő védelmére, tehát ők sem voltak ott Mohácsnál. Jagelló II. Lajos csehországi csapatai pedig Veszprém és Székesfehérvár között táborozva lekésték a csatát, viszont ennek köszönhetően a törökök nem hatoltak be a Balatontól északra eső területekre.
Az özvegy magyar királyné Pozsonyba menekült, s vele ment a védelmével megbízott veszprémi püspök, Szalaházy Tamás is, aki így Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg oldalára állt. Ezzel ellentétben Veszprém vármegye nemesei és a veszprémi káptalan Zápolya János erdélyi vajdát támogatta. A két király hívei 1527 júniusában már összecsaptak.
1541-ben tehát elesett Buda, 1543-ban pedig Székesfehérvár. 1545-1549 között a Székesfehérvári török katonaság folyamatos harcban állt a veszprémiben állomásozó magyar katonákkal. Ebből 1551-re lett egy komoly háborús hadjárat, ami azonban a török csapatok vereségével végződött. Ennek következményeképpen a budai pasa indított a következő évben, 1552-ben támadást Veszprém ellen, és 1552. június 2-án a város elesett, és török kézen is maradt 1566-ig. Aztán a törökök elfoglalták Hegyesd várát és Tapolcát is. Ezeket 1562-ben sikerült visszafoglalni, és aztán 1566. június 30-án Veszprémet is.
1593 októberében újra kitört a háború a Habsburg és a Török Birodalom között, és 1593. október 7-én Veszprém újra török kézre került, a védőket lemészárolták. Ebben az időszakban az erdélyi csapatok a török oldalon harcolva Veszprémig jutottak. 1608-ban újra a keresztényeké a város (vagyis ami maradt belőle eddigre).
Ez a (15 éves) háború 1606-ban ért véget a zsitvatoroki békével.
A harcok az 1640-es években lángoltak fel újra, 1644 februárjában a Tihanynál a befagyott Balaton jegén átmerészkedő török katonák mélyen benyomultak a Balaton-felvidék falvaiba. 1664-ben újabb háború tört ki, és 1683-ban újabb. 1684-től beszélhetünk arról, hogy a megye területe lassan véglegesen felszabadult a török uralom alól.
Jelentősebb várak a megyében a török időkben
Várak, kolostorok Veszprém megyében (XI-XV. sz.) Forrás
Veszprém
A veszprémi vár már Géza fejedelem idejében is vármegyei- és püspöki székhely volt. A kőfalakat a 13-14. században építették, a 16. században bástyákkal erősítették meg. A vár és a város török időbeli viszontagságairól az előző fejezetben bőven lehetett olvasni.
A várat aztán a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepe miatt lerombolták, de a Tűztorony a városlakók erős tiltakozása miatt megmaradhatott.
Pápa
A pápai vár a tatárjárás után épült. A Garai család építette át nemesi udvarházát négyszögletes, belső udvaros várkastéllyá. A török veszély hírére a várat és a várost 1543-ban palánk-kerítéssel kezdték megerősíteni, és átépítették, megerősítették a várat is.
Pápa kétszer került török kézre: először a tizenöt éves háború során három évre, 1594 és 1597 között (a belső vár körüli árkot Szemender pasa ásatta), majd a Bécs elleni utolsó hadjárat során 1683-ban másfél hónapra.
A várat aztán a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepe miatt lerombolták.
Várpalota
A várpalotai vár a Székesfehérvár és Veszprém közötti úton félúton található, 1439-45 között Újlaki Miklós építtette. Az építmény szabályos alaprajzú, négy saroktoronnyal, külső falövvel, északi oldalán külön ágyútoronnyal. 1566-ban sikertelenül ostromolta a török, de a vár is komoly sérüléseket szenvedett. Csak 1593-ban sikerült a törököknek elfoglalni.
Sümeg
A sümegi vár tatárjárás után kezdett kiépülni. A meredek domboldal erős védelmet nyújt neki. Amikor 1543-ban Székesfehérvár elesett, a veszprémi székesegyház kincseit ide menekítették, és 1552-től a püspökség is itt működött, ekkor meg is erősítették. 1562-ben egy villámcsapás következtében, 1664-ben a város török megszállása miatt a várban tűz pusztított, majd 1713-ban a császári csapatok is újra felgyújtották.
Szigliget
A várnak otthont adó hegy a vár építése idején (1260-62) még sziget volt. Az ekkor elkészült vár egy palotaszárnyból és két toronyból állt. Az Újlakiak bővítették ki, miután 1445-ben a birtokukba került. Innen látták el élelemmel a Balaton vizén keresztül a déli parton Fonyód várát, amíg az tartani tudta magát. Soha nem került török kézre.
Tátika
Jelenleg ugyan Zala megyében található, de a Balaton-felvidéki hegyrendszer fontos része a Tátika is, ráadásul Zlandus veszprémi püspök építtette 1246-57 között. 1589-ben török rajtaütés miatt erősen károsodott, és mivel a birtokos Pethő család nem tudta helyreállítani, és hadászati jelentősége nem volt, inkább lerombolták.
Csobánc
Csobánc hegye és a környék a Rátóti Gyulafiak birtokában volt, ők építettek rá erősséget a 13. század elején. 1553-ban sikeresen túlélt egy ostromot, de a vár egyik fala az ostromban elszenvedett károk miatt később kidőlt. Mivel a várat kelet felől lehetett jól támadni, ezt az oldalát erősítették meg támpillérekkel.
Csesznek
A várat Cseszneki Jakab építtette 1263 körül a Bakonyban, az Aranyos patak felett álló sziklára. A 15. században jelentősen megerősítették, Bakonyon átvezető kereskedelmi út védelmére. 1561-ben a törökök megostromolták, de nem esett el, 1594-98 között viszont török kézen volt. A császári csapatok elfoglalták ugyan, de nem rombolták le, lakható maradt az 1810-es évi móri földrengésig.
Nagyvázsony
Stratégiailag fontos helyen, egy útelágazásnál, de nehezen védhető terepen épült meg a vár. A 15. században a Vezsenyi család kezdte meg az építkezést, a család kihalása után, 1472-ben került Kinizsi Pál birtokába, aki bővített rajta, majd halála után az új tulajdonosok is tovább bővítették.
Nem volt nagy hadászati jelentősége, a törökök 1594-ben foglalták el csak egy rövid időre. Szintén a földrengés miatt került romos állapotba.
Tihany
A Tihanyi vár története az 1055-ben alapított monostorral kezdődik. A tatárjárástól megmenekült, és utána megerősítették. A török veszély miatt 1534-ben világi kézbe került. 1577-ben és 1593-94 között volt török kézen. A vár falait a kolostor újjáépítéséhez használták fel.
Bővebb irodalom:
Végvárak a Magyar Királyságban / Kőnig Frigyes ; a rekonstrukciós rajzok Giulio Turco felmérései alapján készültek ; [... rajzok a szerző munkái]. - Budapest : Cser K, 2018.
Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén
Éri István: Veszprém megye középkori településtörténeti vázlata
