Január 7.: 100 éve született Hervay Ferenc Levente

Hervay Ferenc Levente (Pozsony, 1919. január 7. - Zirc, 2016. február 8.) ciszterci rendi főiskolai tanár.

1937-ben Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Reálgimnáziumában érettségizett. 1944ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsész Karán, valamint Ciszterci Rend Szent Bernát Hittudományi Főiskoláján kapott oklevelet. 1944. május 16-án szentelték pappá. 1944–1946-ban segédlelkész, házgondnok, gazdasági vezető a Zirci Apátságnál. 1946–1948-as években az egri ciszterci Szent Bernát Kollégiumban általános iskolai és gimnáziumi tanár, diákotthon vezető, segédlelkész. 1948-tól 1952-ig az egri ciszterci rendházban és plébánián lelkész. 1953-tól 1955-ig segédmunkás az Állami Erdőrendezési Intézet 11. sz. kirendeltségénél, 1955-től 1959-ig a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaságban, (Eger, Bélapátfalva), 1959-ben Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatnál, Mezőkeresztesen. 1959–1960-ban könyvtáros az Egri Érsekségen. 1960–1961-ben segédmunkás, raktáros az Erdőgazdasági Szállító és Gépjavító Vállalatnál Miskolcon. 1961–1963-ban a márianosztrai és a Budapest–kőbányai börtön foglya. 1963-tól 1969-ig részfoglalkozású tudományos munkatárs az Országos Széchenyi Könyvtárban, 1970 és 1976 között az ELTE-en. 1976-tól 1981-ig az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa. 1981 és 1989 között nyugdíjban. 1990-től 1994-ig házgondnok a Zirci Apátságnál, 1993-tól főiskolai tanár a Szent Bernát Hittudományi Főiskolán. 1998-tól könyvtáros, alperjel a Zirci Apátságnál. 1983-tól 1991-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Egyháztörténeti Bizottságának ügyvezetője és titkára. 1991 és 2000 között a zirci, 452. sz., Szent Bernát cserkészcsapat parancsnoka. Kutatómunkájának területei: a ciszterci rendnek és összes apátságának története. Magyarországi középkori szerzetesrendek és kolostorok története. Zirc és a zirci apátság története. 1989-1991 között a Vezetők Lapja című, cserkészszövetségi lap főszerkesztője. Több mint 40 publikációja jelent meg 1965-től kezdve nyomdászat, könyvtörténet, könyvnyomtatás, régi magyarországi nyomtatványok és kéziratok, történelem, földrajz, a magyar rendtartomány monostorai, a magyar középkori kolostorok, a magyar katolikus egyház történeti kronológiája, ciszteri lelkiség (filológia, történelem és honismeret) témakörökben a Magyar Könyvszemle, Teológia, Történelem és Honismeret c. folyóiratokban. Könyvismertetései megjelentek a Magyar Könyvszemle, Irodalomtörténeti Közlemények, Citeaux c lapokban, 168 szócikke főleg a Magyar Katolikus Lexikon I-V. kötetében a szerzetesrendekről és magyarországi kolostoraikról. 2001-ben Frailmos-díjat; 2011-ben Széchényi Ferenc-díjat kapott. Zircen a ciszterci sírkertben temették. 

Január 7.: 90 éve született Garai Gábor

Garai Gábor (Budapest, 1929. január 7. - Budapest, 1987. szeptember 9.) költő, műfordító.

Apja Marconnay Tibor költő. Gimnáziumi érettségi után közgazdasági tanulmányokba kezdett, de apjának politikai múltja miatt eltávolították az egyetemről. 1950 után a MÁV pénzügyi előadója, közben levelező tagozaton tanult a budapesti egyetemen, ahol 1960-ban végzett. 1958-tól az Európa Könyvkiadó lektora, majd az Élet és Irodalom belső munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese. A hetvenes évektől az írószövetségben is magas pozíciókat töltött be. Felesége veszprémi származású, így alakult ki közvetlen kapcsolata a várossal és annak lakóival. Veszprémi képeslapok c. versének színhelye a Séd-patak sétánya. Jelentős és gazdag volt műfordítói munkássága is. 1965-ben Kossuth-díjat, 1973-ban SZOT-díjat, három alkalommal (1959., 1963., 1979) József Attila-díjat kapott. 

Veszprémi képeslapok (részlet)

 

Ilyen a liget: balról temető,

jobbról felhőkarcoló jövő;

és középütt az úton, hársak árnya

alatt a diák várva vár a lányra,

s ha alkonyatkor íjját pedzi Ámor -

költészet lesz a szerves kémiából.

Január 7.: 20 éve halt meg Benke László

Benke László (Nagyatád-Bodvica, 1914. augusztus 22. - Budapest, 1999. január 7.) tanár, helytörténeti kutató.

A négy polgárit Nagyatádon, a tanítóképzőt 1928 és 1933 között Csurgón végezte. Először kishivatalnokként takarékpénztárban dolgozott. 1938-tól a nagykállói r. k. iskolában kisegítő tanító, majd igazgató. 1951-ben került Révfülöpre tanárnak. 1953–1954-ben biológia–földrajz szakos megyei szakfelügyelőként dolgozott, majd nyugdíjazásáig Révfülöpön iskolaigazgató. Évtizedekig gyűjtötte, rendszerezte és feldolgozta a Balaton-felvidéki település történetével, a községhez kötődő jelentős családok és személyek életével, munkásságával kapcsolatos dokumentumokat, relikviákat. Az értékes gyűjteményt Révfülöpre hagyományozta, ezzel megteremtette a helytörténeti kutatás alapjait. Pedagógiai és helyismereti írásai a megyei és helyi lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg. Pedagógusi, helyismereti gyűjtői és kutatói munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A révfülöpi helytörténeti gyűjtemény felvette nevét, így is őrzi emlékét. A hévízi temetőben nyugszik. 

Január 8.: 50 éve halt meg Papp Ferenc

Papp Ferenc (Budapest, 1901. július 31. - Budapest, 1969. január 8.) geológus, hidrogeológus.

A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A budapesti tudományegyetemen tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1924-től az egyetemen tanársegéd, később adjunktus, 1960-tól tanszékvezető tanár, éveken át dékán. 1934-től szerkesztette a Hidrológiai Közlönyt, 1937-ben újra megindította a Földtani Értesítőt. A Magyarhoni Földtani Társaságnak éveken át titkára, a Barlangtani Társaságnak egy ideig elnöke. A hidrológiában neve összeforrott a forráskutatással. 1955-től részt vett a karsztkutatás szervezésében. Feltérképezte Kékkút, Balatonfüred, Várpalota, Pétfürdő és Inota ásványos és gyógyvizeit, valamint Veszprém megye területén lévő egyéb forrásokat. Több tanulmánya jelent meg a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet kiadványaiban: Tihany geológiai reambulációja. – A Balaton környékének földtani felépítéséről. 

Január 8.: 10 éve halt meg Földes Jenő

Földes Jenő (Pécs, 1931. október 4. - Balatonalmádi, 2009. január 8.) tanár.

1950-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. A Pécsi Tanárképző Főiskolán 1959-ben tanári, 1962-ben technika szakon végzett. 1952–1954-ben tanár Hegykő községben, 1954-től 1967-ig a Nevelőotthonban, 1967 és 1992 között a Györgyi Dénes Általános Iskolában, Balatonalmádiban. 1963-tól 1968-ig a Káptalanfüredi Törpevízmű Társulat szervezője és elnöke. 1969–1974-es években a Pedagógus Szakszervezet nagyközségi bizottságának titkára, 1984 és 1991 között Munkaügyi Döntőbizottságának elnöke. 1970-től 1979-ig a Veszprémi Járási Általános Iskolai Sportbizottság elnöke. 1985 és 1990 között tanácstag és végrehajtó bizottsági-tag, 1990–1991-ben önkormányzati képviselő. 1997-től Csatornatársulat szervezője. Balatonalmádi SE atlétikai szakosztályát, futóiskoláját vezette 15 évig, szervezője és koordinátora a május 1-i sportünnepélyeknek. 1967–1969-ben a dolgozók iskoláját, nyugdíjazásáig a tanárok területi, technikai oktatásának munkaközösségét vezette. Kezdeményezte, hogy az 1. sz. Általános Iskola vegye fel tervezőjének, a lokálpatrióta építész Györgyi Dénesnek nevét.

Január 9.: 100 éve született Bulányi György

Bulányi György (Budapest, 1919. január 9. - Budapest, 2010. június 6.) római katolikus lelkész, középiskolai tanár.

A Budapesti Piarista Teológiai Főiskolán, majd 1943-ban Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Fakultásán végzett. 1943-tól 1948-ig piarista gimnáziumi tanár Sátoraljaújhelyen, Tatán, Debrecenben. 1948-ban egyetemi lelkész Debrecenben. 1952 és 1960 között letartóztatásban, 1961-től 1969-ig segédmunkás. 1970–1978-as években plébániai adminisztrátor. 1979-től nyugdíjas. 1982 tavaszán a püspöki kar megvonta tőle a nyilvános papi működés jogát. Helyet keresve, ahol nem nyilvánosan tudja papi működését folytatni, akadt Óbudavárra, ott felépítette azt a kisházat, amelyben télen-nyáron tudott bentlakásos lelkigyakorlatokat tartani a Bokor közösségeinek. A nyári hónapokat nagyobbára itt töltötte. A faluban csak 1990-ben tudták meg a TV-ből, rádióból, újságokból, hogy „piarista atya”, addig – a hozzá jövő fiatalok szóhasználata szerint – csak Gyurka bácsi volt a falu fiataljainak-vénjeinek. Amikor az egyház 1997-ben visszahelyezte jogaiba, az óbudavári templomban is mondott hálaadó szentmisét, azután amikor a faluban volt naponként misézett a templomban. Az Isten Országának keresése elméletben (könyvei) és gyakorlatban (a kisközösségek, a Bokor mozgalom): erről olyan terjedelmű beszámolót készített, amilyent kívántak. A Bokor szamizdat köteteiben „Karácsonyi ajándék” néven 1971–1988 között 159 kötet jelent meg. A Bokor folyóirataiban: „Érted vagyok” 1990-től, Tájék 1990-től, Koinónia 1994-től. Díjai: Sebők Nagydíj. Demény Pál-emlékérem. Pro Humanitate et libertate, Piarista Diákszövetség aranyjelvény. Politikai Elítéltek Közösségének Érdemkeresztje zöld szalagon. a BOKOR arany nagydíja Kalazanci Szent József emlékére. Sírja Budapesten, a Belvárosi Ferences-templomban. 

Január 9.: 20 éve halt meg Juhász Jácint

Juhász Jácint (Mogyoród, 1943. május 13. - Budapest, 1999. január 9.) színművész.

1965-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. A KISZ Központi Művész Együttesének tagja, 1965–1967-es években a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt. 1967 után a Madách Színház tagja. Pályája kezdetén gyakran játszott zenés darabokban, később klasszikus drámák szerepeiben bizonyította jellemábrázoló tehetségét. Egyszerű eszközeivel, kimunkált színpadi beszédével, szuggesztív megjelenésével emlékezetes alakításokat nyújtott. Több kiemelkedő színházi, televíziós és filmművészeti alakítás fűződik nevéhez. 1984-ben Jászai Mari-díjat, 1996-ban Vándor Pufi-díjat kapott. Fontosabb filmszerepei: Szegénylegények (1965), Csillagosok, katonák (1967), Fényes szelek (1968), Még kér a nép (1971), A halhatatlan légiós (1971), Makra (1972), Nincs idő (1972), Kakuk Marci (1973), Autó (1974), Hajdúk (1974), Ballagó idő (1975), Az idő kezdetén (1975), Két pont között a legrövidebb görbe (1975), K. O. (1977), 80 huszár (1978), Az erőd (1978), Fábián Bálint találkozása Istennel (1980), István s király (1984), Juliánus barát (1991), Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős II. 1998). Mogyoród község temetőjében nyugszik. 

Január 10.: 150 éve halt meg Oszterhueber József

Oszterhueber József (Sümeg, 1792. március 1. - Pusztaszentlászló, 1869. január 10.) jogász, alispán, gazdálkodó.

1810-ben Festetics György ösztöndíjasaként Pesten jogot végzett, majd pusztaszentlászlói birtokán gazdálkodott. 1830-tól Zala vármegye táblabírája. A család 1841-ben kapott címeres nemesi levelet. Deák Ferenc sógora, fizető hivatalt soha nem viselt, mégis Zala megye legtekintélyesebb táblabírái, és Magyarország legjelesebb gazdászai között tartották számon. Hű barátja és támasza volt Deák Ferencnek, 1842-től ő vezette a család gazdálkodását. 1848-ban néhány hónapig helyettes alispán is volt. 1865–1867 között pusztaszentlászlói kúriáján készítette elő Deák és köre a kiegyezést. 

Január 10.: 90 éve született Sütő István

Sütő István (Körmend, 1929. január 10. - ?, 2017. augusztus 31.) tanár, nyugalmazott iskolaigazgató.

1948-ban végzett a veszprémi Tanítóképző Intézetben, majd 1964-ben Tanárképző Főiskolán, Pécsen.

1948-tól Balogunyomban fizetés nélküli, 1949-től Rimánymajorban helyettes tanító. 1950 és 1954 között az Ispánki Általános Iskolában tanít, 1954-től 1964-ig a halastói iskola igazgatója. Itt mint technika szakos tanár bemutató gyakorlókertet létesít, amely megyei báziskert lett. 1964-től 1966-ig a katafai, 1966–1974-es években a kővágóörsi, 1974 és 1989 között a révfülöpi iskola igazgatója. 1989-től nyugdíjas. 
Elkötelezett népművelőként több tánccsoport és színjátszó kör vezetője, melyekkel számos társadalmi eseményen, körzeti, járási, megyei versenyen szerepeltek eredményesen. 

Január 7.: 60 éve halt meg Tárkány János

Tárkány János (Csesznek, 1886. november 1. - Csesznek, 1959. január 10.) földműves, országgyűlési képviselő.

Módosabb paraszti családból származott, hat elemit végzett. 1920-tól 1948-ig tagja volt a községi elöljáróságnak, 1930–1934 között községi bíró. 1932-től tagja a FKgP-nek. Politikai meggyőződése miatt éles ellentétben állt a főjegyzővel és a szolgabíróval. 1947-ben csak pótképviselőnek választották, de lemondások miatt 1947 februárjától a parlament tagja. Két hónapig volt országgyűlési képviselő, betegség miatt lemondott. Kuláklistára került és 1952-ben a közellátás veszélyeztetése miatt internálták, de betegsége miatt négy hónap után hazaengedték. 

Január 11.: 125 éve halt meg Festetics Béla

Festetics Béla (Pest, 1825. szeptember 23. - Abbázia, 1894. január 11.) katonatiszt.

Édesapjával együtt költözött 1843-ban Dákára, amikor Nádasdy Tamástól megvásárolták a kastélyt és a hozzátartozó birtokot. Egy alkalommal, 1846. október 6–8-án a család vendége volt Liszt Ferenc zeneszerző. A szabadságharc kitörése után apa és fia nemzetőrnek jelentkezett és 1848. május 22-én, Nórápon a 39. számú nemzetőr-kapitányság kapitányává választották meg. Az őszi újoncozás alkalmával besorozták közhonvédnak, majd 1848. december 1-jén főhadnagyi rangot kapott. A család 1858-ban elköltözött Dákáról. Festetics Béla később a Déli Vasút-igazgatóság tanácsában vállalt szerepet. 

Január 13.: 90 éve született Bakos Miklós

Bakos Miklós (Kiskörös, 1929. január 13. - Várpalota, 1991. július 27.) pártalkalmazott, helytörténeti kutató.

Iskolai tanulmányait Kiskörösön kezdte, majd Budapesten a Fáy András Gimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányait anyagi okok miatt kellett abbahagynia, munkát vállalt a Budapesti Tejért Vállalatnál. Katonaság után a Balatonkenesei Honvéd Üdülő polgári alkalmazottja. 1957–1965 között a Várpalotai Bányaüzemnél munkaügyi vezető, majd az MSZMP Városi Bizottságának kulturális ügyekkel foglalkozó munkatársa. Beosztásának lehetőségeit kihasználva ösztönözte és segítette a városban a helytörténeti kutatómunkát, részt is vállalt abban. Mindenekelőtt a várpalotai bányászat múltjával, a bányászsorsok alakulásával foglalkozott. Közreműködött Kiss Tamás: A várpalotai szénbányászat története (Vp., 1990.) c. kötet létrejöttében.