A kézirat szót mindenki ismeri, de vajon mindenki ugyanazt is érti alatta? A szó jelentése az ókortól mostanáig sokat változott.

Az ókorban a könyvtárak állományban nagyrészt kéziratok voltak, bár egyes kultúrák feltalálták a sokszorosítás egyes formáit. (Tibetben például a fontos iratokat oldalanként fába vésték, és így nyomtatták. Értelemszerűen így az elemek csak egyszer, annak az adott műnek a nyomtatásához voltak felhasználhatóak.) Az írásbeliség hordozója  zömében a papirusz, a pergamen és a papír. Azonban az egyik leghíresebb ókori könyvtár, Ebla dokumentumai anyagtáblákra készültek el, és az intézmény annak köszönheti fennmaradását, ami más könyvtáraknak a pusztulást okozta: leégett, az agyagtáblák cseréppé égtek ki. 

Agyagtábla az eblai könyvtárból

A középkorban Európában a könyveket is kézzel sokszorosították (kódexek), így ezek is kéziratnak számítanak. Az európai könyvtárak kézirattáraiban zömmel pergamenre és papírra írt kéziratok találhatók, egyes gyűjteményekben azonban külön papiruszgyűjtemények is szerveződtek (pl.: Bécsben az Österreichische Nationalbibliothekban különgyűjteményt alkot a Papyrussammlung, amely nem része a kéziratokat őrző gyűjteménynek).

A bécsi könyvtár egy papírusza, halottaskönyv

A ’kézirat’ szó jelentése a 20. században módosult, hiszen megjelent az írógép és a számítógép, mely lehetővé tette a szerzőknek, hogy elhagyják a kézzel való írást, ha így látták jónak. A 20. századi kézirat tehát lehet a szó valódi értelmében vett manuscriptum (kézzel írt szöveg) és lehet írógéppel készített, vagy szövegszerkesztővel írott és kinyomtatott szöveg, valamint ezek keveréke, és ezek másolata is. A manuscriptum lehet autográf, azaz a mű szerzőjének eredeti kézírásával fennmaradt, de előfordulhat például, hogy egy író diktafonra mondja fel a szöveget, vagy bármi okból valaki más veti papírra helyette, ezeket a kéziratokat apográfnak nevezzük. 

A kézirat napjainkban a nem hagyományos könyvtári dokumentumok egyik típusa. Kéziratként kezelik és gyakran így is nevezik a néhány példányban sokszorosított dokumentumot is. Ezek közé tartoznak a kutatási jegyzőkönyvek, tanulmányi jelentések és a különböző kéziratos értekezések, például a szakdolgozatok. Kéziratnak mondják a nyomdába, sokszorosítás céljára leadott, "nyomdakész" szövegeket, iratokat is. 

Következő rész: Amiről a könyvek nem beszélnek - a Helyismereti részleg kézirat állománya