Azt sokan tudják, hogy Jókai Mór Pápán járt iskolába Petőfivel együtt. De az írónak és családjának ennél sokkal több kötődése volt a megyéhez.
A Jókai, pontosabban Jókay gyerekek Komáromban nőttek fel: Jókay Károly (1814-1902), Jókay Eszter (1816-1889), Jókay Móric (1825-1904). Szüleik: ásvay Jókay József és banai Pulay Mária. A névváltoztatás legkisebb fiuk, Móric esetében azért következett be, mert a szabadságharc idején nem akarta kihangsúlyozni nemesi származását, így a név végén az y-t i-re cserélte.
Károly némi közéleti pályafutást (városi árvagyám) követően, 1849-től az alkotmány visszaállításáig birtokán gazdálkodott, majd újra közéleti pályára lépve megyei főszolgabíró lett. Megyénkkel nem került szorosabb kapcsolatba, lánya, Etelka viszont igen.
Eszter 1839. szeptember 30-án ment férjhez Váli Ferenc tanárhoz, és 1849-ben családjával Komáromból Pápára költözött, ahol férje a református főiskola tanára lett. Eszter maga is író volt, Cikkei, rajzai, humorisztikus elbeszélései s visszaemlékezései jelentek meg.
Móric (későbbiekben Mór) hamar kitűnt kiemelkedő képességeivel, és sok helyen tanult (Komárom, Pozsony, Pápa, Kecskemét). Pápai évei fordulópontot jelentettek fejlődésében. Addig inkább a festőművészet vonzotta, a pápai református főiskolában verseket és novellákat kezdett írni. 1841 őszén iktatták be első versét a főiskolai képzőtársaság érdemkönyvébe, ez a kitüntetése többször megismétlődött, a következő évben egyik novellájával jutalmat nyert a köri pályázaton. Innentől karrierje felfelé ívelt, nem mindig egyenletes sebességgel, de töretlenül.
A Jókai család tehát gyökereket vert Veszprém megyében. Sógora igen komoly karriert futott be Pápán, ahol az író is sokat vendégeskedett.
VÁLI Ferenc, Vaáli Ferenc ( MagyarSók [Nyitra megye], 1810. szeptember 30. - Pápa, 1882. december 13. ) tanár, tankönyvíró, Jókai Eszter férje. Losoncon, Pozsonyban, Komáromban és Pápán tanult. 1833-tól Pápán tanító, 1837-től a Komáromi Református Gimnázium igazgatója. A szabadságharcban tüzérként vett részt, 1849 után a Pápai Református Főiskola tanára és a tanítóképző igazgatója. Egy természetrajzi és egy kémiai tankönyve jelent meg. Lakhelyén, a Jókai u. 25. sz. házon tábla őrzi emlékét. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.
Jókai Mór élete és családi kapcsolatai szintén regénybe illőek, ehhez mérten bonyolultak, és nem mentesek a névváltoztatásoktól sem.
Első felesége Laborfalvi Róza (1817-1886) laborfalvi Benke Juditként született, azonban később a "Róza" keresztnevet vette fel, és a vezetéknevét, a saját "laborfalvi" nemesi előnevére cserélte és így Laborfalvi Róza lett. Nyolc évvel idősebb volt Jókainál. 1848-ban találkoztak, és még abban az évben összeházasodtak. Volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza Anna Ágnes (1836-1861), akinek az apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton volt.
Jókainé Laborfalvi Róza 1857-ben Balatonfüreden vendégszerepelt, és tíz évre rá férje telket vett a településen. Az írót tehát nem csak tanulóévei és testvére kötötték a megyéhez. Balatonfüredi villája, ahol sok időt töltött, és alkotott, ma is áll.
Jókai Mór második felesége szintén színésznő volt, már ebbéli tanulmányait is részben Jókai finanszírozta, vagy más módon támogatta. Az idős író 1899. szeptember 16-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette az akkor húszesztendős Nagy Bellát, aki egy Grosz nevű, szegény zsidó szatócs lánya volt. Adatok mutatnak arra, hogy az ara gyermeket is várt ekkor, s tán nem is a 75 éves írótól.
Jókai Mórnak nem született gyermeke, de volt egy fogadott lánya. Jókai Róza 1861. február 19-én született Pesten, házasságon kívüli, „törvénytelen” gyerekként. Anyja, Benke Róza Anna Ágnes, aki Laborfalvi Róza és Lendvay Márton színművészek házasságon kívüli kapcsolatából született lánya, apja pedig gróf Andrássy Gyula volt. Anyjának korai halála után (még gyermeke születése után abban az évben elhunyt) Laborfalvi Róza férje, Jókai Mór örökbe fogadta.
Róza Budapesten Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult festeni, majd a müncheni festőakadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa volt. 1888-ban férjhez ment Feszty Árpád festőművészhez. Kiállításokon gyakran szerepeltek arcképeket és alakos életképeket ábrázoló festményei.
Jókai Mór viszonya második házassága miatt megromlott fogadott lányával, és az író halála után az ifjú özvegy és a fogadott lány hosszan pereskedtek az örökség körül.
A Jókay-Ihász család
JÓKAY Etelka, Ihász Lajosné ( Komárom, 1852. október 27. - Kolontár-Lőrinte-puszta, 1939. július 17. ) író, Jókai Mór unokahúga. Édesanyja: Csontos Klára, édesapja Jókay Károly, Jókai Mór bátyja. Fiatal korában gyakran jelentek meg írásai a Fővárosi Lapok és a Pápai Lapok hasábjain. Az irodalom terén sem méltatlan rokona a nagy írónak. Később falusi (Lőrinte-pusztai) magányában francia regényeket fordított.
JÓKAY-IHÁSZ Miklós, ásvai ( Budapest, 1892. április 29. - Szombathely, 1945. január ?. ) gazdasági főtanácsos. A régi Jókay család leszármazottja. Korán árvaságra jutott, Ihász Lajos főrendiházi tag és neje, Ihászné Jókay Etelka nevelték. Irántuk érzett tiszteletből vette fel az Ihász nevet. A Pápai Református Kollégiumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. A jogi doktorátus megszerzése után a debreceni, később a hallei gazdasági akadémián folytatta tanulmányait. Lőrinte-pusztai birtokán gazdálkodva, hat éven át Devecserben szolgabíró, majd 1917-től a Veszprém Megyei Gazdasági Egyesület és a Felső-dunántúli Mezőgazdasági Hitelszövetkezet vezetője. 1925-től a Dunántúli Református Egyházmegye gondnoka, illetve az ajkai egyházközség főgondnoka. 1926-ban a nagyvázsonyi választókerületben egységpárti programmal országgyűlési képviselőnek választották. 1939-ben a Felsőház Tagja. Támogatta a kis településeket. Kolontáron segítette önálló plébánia létrehozását, plébániaház építését, a templom bővítését és vasúti megálló létesítését. Nevéhez fűződik a balatonfüredi Jókai-villa visszavásárlása, az író tárgyi hagyatékának összegyűjtése. Írásai a Dunántúli Protestáns Lapokban jelentek meg. 1930-ban Ajka díszpolgárává választották, nevét a Jókai-bánya őrzi. Nevelőanyja halála után Hathalomra költözött és ott halt meg.
JÓKAY-IHÁSZ Lajos ( Budapest, 1924. április 19. - Chicago [USA], 1993. február 1. ) mezőgazdász, élelmiszervegyész. Gyermekkorának nagyobb részét Hathalom községben töltötte, a Pápai Református Kollégiumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait 1942-ben kezdte meg Mosonmagyaróváron, a Magyar Királyi Mezőgazdasági Főiskolán. 1944-ben visszatért Hathalomra a családi gazdaságot irányítani és a háborútól megvédeni. A háború után először Németországba, majd onnét az Egyesült Államokba emigrált, tanulmányait is ott fejezte be. Chicagóban, az amerikai hadsereg élelmiszer-kísérleti intézetében vállalt kutatói állást, feladata a világűrben is fogyasztható élelmiszerek előállítása volt. Több szabadalmat is a nevével jegyeztek. Később, a hatvanas–hetvenes években egy chicagói gyógyszerkutató cég munkatársaként segédkezett a „műcukor” felfedezésében, illetve annak üdítőitalokban és egyéb élelmiszerekben való sikeres felhasználásában. Fontos közéleti szerepet vállalt az emigráns magyarok között: Chicagóban a cserkészcsapat, illetve a helyi Magyar Társaság titkára, a Magyar Klub igazgatója volt. A református gyülekezetben presbiterként szolgált, az emigráns újságokat cikkeivel segítette, a magyar rendezvényeket, cserkésztáborokat és magyar iskolákat a legkülönbözőbb módokon pártfogolta. Bakonytamási Hathalom-pusztán, családi sírhelyen helyezték örök nyugalomra.
Az Ihász és Jókay családok sírkertje
Jókai Mór emlékezete a megyében
Még az író életében, 1893-ban megalakult Pápán a Jókai Kör. A városban a könyvtárat is róla nevezték el.
A Pápai Jókai Kör Egyesület honlapja
A Jókai Mór Városi Könyvtár honlapja
Ezen kívül sok szabadtéri szobor, és sok településen utca őrzi emlékét.
