Ősrégi magyar család a Bezerédj, melynek több tagja is köthető Veszprém megyéhez.
A Bezerédj család a Lőrente nemzetségből ered (az Essegváry és Lőrentey családdal együtt). 1440-ben a Lőrinthei László halála után a Bezerédj családra száll annak birtoka, mint legközelebbi örökösökre.
Veszprém megye életében jelentősebb szerepet betöltő Bezerédj-ek:
BEZERÉDY Miklós, bezerédi ( Vámoscsalád, 1793. november 8. - Veszprém, 1885. december 15. ) római katolikus nagyprépost ifjúkori évei és szinte teljes pályafutása Veszprém megyéhez köthető. Veszprémben tanulta a teológiát, és 1819-es pappá szentelése után szertartóként, majd szentszéki jegyzőként tíz évet töltött a veszprémi püspöki udvarban. Közben kánonjogi doktorátust szerzett. Az 1843–1844. évi országgyűlésen a káptalan követeként szót emelt a nemzetiségek védelmében, fellépett az erőszakos magyarosítás ellen. 1864-ben a Szent István-rend lovagja. Nagypréposttá 1877-ben, 84 éves korában nevezték ki. 1883-ban földet juttatott a Felsővárosi (Dózsavárosi) temető megnagyobbításához. Nevéhez fűződik az Egyházmegyei Alapítványi Hivatal felállítása. Végrendeletében jelentős összegeket hagyományozott veszprémi egyházi intézményekre (Szent Ferenc-rendiek, székesegyház, Aggpapok Háza, szeminárium, káptalani könyvtár).
BEZERÉDJ Amália Krisztina, azaz Bezerédj Istvánné ( Szentivánfa, 1804. április 15. - Máriavölgye, 1837. szeptember 21. ) író, muzsikus többszörösen is Bezerédj. Édesapja Bezerédj György (1779–1863) volt, és 1821-ben férjhez ment Bezerédj Istvánhoz (1796-1856).
1816-ban, a Veszprémben rendezett muzsikai akadémiákon lépett fel. A Veszprémvármegyei Nótákban megjelent egy Magyarja. Első volt, ki a magyar irodalomban a gyermekvilággal foglalkozott. Férje biztatta, javasolta, hogy a német nyelv helyett magyar nyelven írjon. Bezerédj Amália leghíresebb, legnagyobb hatású munkája a Flóri könyve, mely az első magyar nyelvű verses, képes, kottás daloskönyvünk volt, s hosszú éveken keresztül különös jelentőséggel bírt.
Bezerédj Amália anyai nagynénje egyébként az a mezőszegedi Szegedy Róza, aki Kisfaludy Sándor dunántúli földbirtokos, költő szerelme, múzsája és felesége volt.
BEZERÉDJ Kristóf ( Győr, 1817. május 10. - Budapest, 1889. ? ?. ) főispáni helytartó a szerdahelyi ágból származott. Ő volt a Devecseri járás főszolgabírója, aki 1848-ban kapitányként a Devecserben szervezett nemzetőrzászlóalj parancsnoka Tósokberénden. Földet vásárolt magának Bódén, így vált Lőrinte után bódéi birtokossá is. Amikor az 1848-as törvényeket kihirdette, a népnek azt mondta, „ezentúl mindenének oly szabados ura, mint akármelyik úr; azzal azt teheti, amit akar”. A fegyverletételt követő önkényuralom idején Veszprém vármegye főispáni helytartója. Kristóf és felmenői is közvetlen kapcsolatban álltak Lőrintével, sokan közülük ott is temetkeztek.
BEZERÉDJ Gyula ( Veszprém, 1826. október 26. - Veszprém, 1880. december 30. ) alispán Bezerédj Viktor édesapja. Szorgalmazta szülővárosa, Veszprém gimnáziumának fejlesztését. Közigazgatású tárgyú cikkeket és törvénymagyarázatokat írt különböző lapokba. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben.
BEZERÉDJ Viktor ( Veszprém, 1855. november 29. - Budapest, 1913. november 2. ) államtitkár, szakíró Bezerédj Gyula alispán fia. 1880-ban Veszprém vármegye aljegyzője, 1885-től a Szabadelvű Párt színeiben a veszprémi kerület országgyűlési képviselője. 1889-ben háznagynak választották, de a következő esztendőtől különféle beosztásokban már a belügyminisztériumban dolgozott. Volt államtitkár is. Közigazgatási és közgazdasági cikkeket, tanulmányokat írt, amelyek többek között a Nemzetgazdasági Szemlében és veszprémi lapokban jelentek meg. 1907-ben elnyerte Veszprém Város Díszpolgára címet. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.
