Milyen egészségügyi vonzatai vannak a lelkipásztori hivatásnak? Mi jelent "munkavédelmi kockázatot"? Mire kell figyelni betegek lelki gondozása közben? Mi a baj a templomokkal? Erről, és sok minden másról szól a Lelkipásztorkodási egészségtan.

Lelkipásztorkodási egészségtan különös tekintettel a közegészségügytanra / írta Stöhr Ágoston ; ... ford. a Veszprémi Növendékpapság Pázmány-köre. - Budapest : a Hunyadi Mátyás Intézet nyomása, 1884-1885. - 2 db ; 22 cm. - (Munkálatok ; 16-17. folyam )

Már máskor is ajánlottuk már a Pázmány-kör munkáit. A most bemutatott mű eredeti kiadása August Stöhr: Handbuch der Pastoralmedicin mit besonderer Berücksichtigung der Hygiene címen jelent meg. August Stöhr (1843-1890) Münchenben orvosi tanulmányokat folytatott, majd Würtzburgban élt, dolgozott és tanított. 

Könyvében igen részletesen, és a kor tudományos eredményeit felhasználva ír a témáról, igen sok erkölcsi intelmet is mellékelve a mondandóhoz.

Nem oly egészség után törekszik az áldozár, mely képessé teszi arra, hogy szobrásznak mintául szolgálhasson, vagy az élvezetek poharát egész fenékig üríthesse, hanem oly egészség után kell törekednie, mely kötelmeinek teljesítésére alkalmassá teszi, mely soha nem képezi végczélját, és melyet szívesen áldozatúl hoz, ha az egyház azt ugy kivánja, s a mely munkálkodásának szuükségképi követelménye. S nem azon betegségtől fél, mely kötelmeinek teljesítéséből ered, mert az ép oly dicsőséges, mint a nyertes csatában kapott seb; attól a betegségtől sem fél, melyet Isten bocsájt rá, s melyet Isten kegyelme gyanánt fogad, mivel ez által alkalma nyilik a keresztény türelem erényében másoknak példa gyanánt tündökölhetni; - hanem a világ gyermekeinek azon nyavalyáitól tart, melyeknél a haláltól való félelem az életért való remegéssel párosul ...

A munkában szó esik az egészséges életvitel építőköveiről (táplálkozás, tisztálkodás, testgyakorlás) és az életkörülmények szerepéről is (jó levegő, szellőztetés, napfény). Hosszan taglalja a különböző élelmiszerek minőségét, összetételét, és elkészítési módjait, említést tesz a vegetarianizmusról, mint nagyobb néptömegek természetes életviteléről, hiszen amúgy is alig jutnak húshoz. 

Sok olyan bekezdés található a könyvben, ami arra enged következtetni, hogy a XIX. század végi társadalomnak sok hasonló gondja volt, mint a mostaninak. Így ír például az iskolai testgyakorlásról:

Akár mily ügyesen van is ezen gyakorlatok bármelyike kigondolva, akár mily fontos is azon előny, melyben az izmok  részesülnek, mégis igaz marad, hogy a szabadban való víg játékot a versenyfutást, a labdázást s egyéb ezekhez hasonló mozgással egybekötött gyermekies játékokat nem pótolhatják, főleg akkor nem, midőn a magasabb körök gyermekei tanulmányaikkal annyira túl vannak tömve, hogy ezekre vajmi kevés felesleges idő marad.

Miután az általános alapelvekről hosszan értekezett, a szerző rátér a "specialitásokra". A könyv további részének alcíme: A papnak különös egészségügytana. Itt van szó a templomokról, mint papi munkahelyről, melyben oly sok időt töltenek. Nem mindegy, milyen a hőmérséklet, a páratartalom, mennyire jó a levegő, és hol van a gyóntatószék (hűvös, nedves helyen).

Míg továbbá a gyóntatás, ha hosszabb ideig tart, nem közönséges szellemi erőt vesz igénybe, másrészt a pap testileg majdnem szoborszerű mozdulatlanságban van. Az ily meg nem szokott testtartás az hozza magával, hogy a lelkésznek physikai életműködését a legkisebb mérvűre (minima vita) kell leszállítania; ezen kényszerűséget pedig mozgékony, eleven természetű egyéniségek folytonosan nyugtalankodva,s csak minden akaraterejök felhasználása mellett képesek elviselni.

Vannak veszélyei a templomon kívüli munkának is, főleg, ha a lelkipásztor betegeket látogat, vagy temetésen vesz részt, esetleg kórházakban vagy börtönökben teljesít szolgálatot. Végül pedig szó esik a szerzetesrendekbe való belépésről is.

Az első hónapok, melyeket a kórházi lelkész hivatalában eltölt, mint magától érthető, a legterhesebbek és legveszélyesebbek. Ezeknek tartama alatt kell azon alkalmazkodásnak beállnia, mely nélkül kiváltképen hosszabb munkásságra nem lehet gondolni. És némelyiknél ezen megszokás épen nem akar bekövetkezni; minden akaraterejével sem tudja leküzdeni az undort, mely minden lépten-nyomon az utjában áll. 

...

Ily esetben nem szabad azon az állomáson egy napig sem maradni tovább. Nem tudhatjuk, melldig terhjed idegeink ellenállási ereje, s nem ismerjük e gyötrelem végső határát, melynél azután már a szervezete gyógyíthatatlan romlása következhetnék be.

A könyv érdekességén túl helytörténeti jelentőséggel is bír, mivel az elején tartalmazza a Pázmány kör tagjainak névsorát az 1883/84-es tanévből.