Megjelentek a 2018-as történelem érettségi tételei. Ha valaki még nem látta, itt megnézheti.
Miért az a cím, ami?
Mért nem azt írtam, hogy Veszprém megye a régi időkben? Nos, a megyék területei az évszázadok folyamán elég sokat változtak.
Veszprém megye például így nézett ki 1929-ben:
Amint látható, mélyen benyúlt a Balaton alá, de ugyanakkor a part igen kis részét uralta csak a tó keleti részén. Így például az Árpád-korban nem beszélhetünk a mai értelemben vett Veszprém megyéről, de a Balaton és a Bakony akkor is (nagyjából) ott volt, ahol most.
A fent belinkelt érettségi tételek közül négy szól igazán a régmúltról, ami a hónap témája a blogon.
I./1. Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a középkorban és a kora újkorban
I./2. Magyarország gazdasága a XIV-XV. században
III./10. Középkori kultúra (művelődés, román és gótikus építészet, reneszánsz kultúra, szerzetesi életforma)
III./11. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a X-XIII. században
Lássunk pár érdekességet a fenti tételek témájában!
Ahol eldőlt az ország sorsa (III./11.)
Ez a vidék az államalapítás idején belső határvidék volt. Ettől keletre és északra Gézához, majd Istvánhoz hű erők uralták a földeket, míg a Balaton déli partja (a mai Somogy megye területe) Koppány vezér központjának számított, amit már Géza fejedelem is fenntartásokkal kezelt, és nem tekintett teljesen baráti földnek, körbe is kerítette erődítésekkel.
A közöttük húzódó ellentét jelenlegi sejtések szerint nem a pogány-keresztény forrású volt, inkább a régi és új öröklési rend közötti eltérések okozták. A régi szokások szerint Koppány követte volna Gézát a trónon, mivel idősebb és tapasztaltabb férfi rokon volt, mint István, és szintén Árpád vezér egyenes ági leszármazottja. A nyugati szokások bevezetését jelentette az apáról-fiúra való öröklés, és István Bajorországból Gizellával együtt érkező német lovagokra is támaszkodva nyerte meg a küzdelmet. Mivel ekkor a házasság közöttük már megköttetett, a magyarországi utódlás a bajorok ügye is lett.
Koppány és István közötti végső ütközetre valahol Várpalota és Veszprém között került sor. Koppány a Balatont keletről megkerülve közeledett Veszprém felé, István pedig Esztergom felől érkezett. A króniak úgy jellemzi az ütközetet, hogy „mindkét oldalon sokáig és bátran” harcoltak. Úgy tudjuk, hogy Koppány meghalt a csatában, István seregének parancsnoka, Vencelin ölte meg.
Gizella királyné és a veszprémi Szent Mihály-székesegyház, valamint egyéb Árpád-kori építmények a megyében (III. /10.)
Bár több, mint ezer év távolságból nem sok dolgot lehet biztosan állítani, vagyon valószínű, hogy a mai bazilika elődjét maga Gizella királyné alapította. Legalábbis 1080 körül ezt állítja a férje tetteiről szóló írás.
Királyságának sorsául pedig, de kivált sarjadékának szaporításáért a római császári méltóságot viselő, szelíd erkölcsei miatt jámbornak nevezett Henrik húgát, név szerint Gizellát vette házastársul, kit miután olajkenettel felkentek, a korona viselésében társának ismert el. Hogy ez Isten tiszteletének csinosításában miképp viselkedett, az Istennek szolgálók gyülekezetei iránt mily buzgónak s jótevőnek mutatkozott, arról a mai napig tanúskodnak számos egyházi keresztjei, edényei és csodálatos mesterséggel készített vagy szőtt oltári ékességei. Mindenekelőtt pedig a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapkövétől kezdve minden Isten szolgálatához szükséges arany- vagy ezüstneművel és sokféle ruhával felékesített.
A templom román stílusban épült, fehér mészkőből, és Szent Mihálynak szentelték fel. Eredetileg három hajója volt, majd két tornyot is építettek hozzá. 1380-ban leégett. Húsz évig tartott a az újjáépítése, immáron gótikus stílusban. A templom többször elpusztult és újjáépítették, így ma nem az Árpád-kori formájában látható.
Több kolostort és két apátságot is alapítottak az Árpád-házi királyok a megyében. A Zirci apátságot III. Béla alapította 1182-ben, de a török veszély miatt a szerzetesek elhagyták (1538 körül), és a török feldúlta 1552 után. A Tihanyi Apátság alapításáról a következő fejezetben írunk, azonban ez is hasonló sorsra jutott, sőt, egy ideig erődítettsége miatt végvárként működött a török időkben.
Áll, és megtekinthető azonban Zánka, Litér, Monoszló, Kisapáti és Felsőörs Árpád-kori temploma, igaz ezeket is közben többször átépítették és felújították, azonban egyes részeik eredetiek.
Veszprémben a Szent György-kápolna és a Gizella-kápolna is állt már István-király idejében. Ez a két emlékünk is sok viszontagságon ment át az elmúlt évszázadokban.
Feheruuaru-rea meneh hodu-utu-rea (I./1., III./10.)
A fenti furcsa karaktersorozatok magyarul vannak, csak a helyesírás a mai szemmel eléggé kérdéses. A szövegrészlet a Tihanyi Alapítólevélből van, és az első olyan oklevelünk, melyben magyar szavak találhatók. Az okmányt Miklós püspök fogalmazta, aki vagy nem ismerte a megfelelő latin szavakat, vagy jónak látta a különböző hely és határjelöléseket inkább magyarul rögzíteni.
A Tihanyi-félsziget egy jó adottságokkal rendelkező hely, és már jóval a magyarok megérkezése előtt lakott volt. A bencés apátságot 1055-ben alapította I. Endre király, azzal a céllal, hogy halála után oda temessék, és sírja felett "örök időkig" imádkozzanak az általa fizetett szerzetesek. A felszentelő ünnepségre sokan eljöttek, és aláírásukkal (vagy keresztet téve a nevük mellé) hitelesítették az oklevelet.
Ez az egyetlen megmaradt irat tehát információkat ad a korabeli magyar nyelvről (58 magyar szó szerepel benne), megismerhetünk belőle korabeli méltóságokat: püspökök, ispánok és egyéb méltóságok neveit, valamint felsorolja az apátságnak adott birtokokat (falvakat, a bennük élő családokat és azok foglalkozását).
Megyeleltár (I./2.)
Fennmaradt egy adóösszeírás 1488-ból, melyben 10 mezőváros, és további 254 kisebb teleülés nevét tartalmazza, valamint a településeken lakó nemesek nevét és a befizetett adó összegét. A megyében 13 vár állott, 15 kolostor és körülbelül 180 templom. A legjelentősebb uradalmak: Csesznek, Pápa, Vázsony. A leggazdagabbak a veszprémvölgyi és a somlóvásárhelyi apácakolostorok. Jelentős birtokai vannak a veszprémi püspökségnek is. A megye lakossága ekkor körülbelül 40.000 főre becsülik a történészek, de van, aki 20.000 és van, aki 60.000 körüli értéket tart valószínűbbnek. A megye területe az országos átlagnál sűrűbben lakott volt.
A lakosság aztán gyorsan csökkent, mivel a török betörések következtében igen sok falu elnéptelenedett, porig égett, és vagy kétszáz évig lakatlan maradt.
