„Valamikor réges-régen óriások népesítették be a Kárpátok hegyláncainak erdőrengetegeit. Nagyon sokáig éltek ott, egyre többen lettek, ezért néhányan közülük felkerekedtek, hogy körülnézzenek a világban. Mentek hegyeken-völgyeken keresztül. Lábuk alatt recsegett a rengeteg erdő. Észre sem vették, hogy egyik társuk lemaradt tőlük. Ő is csak akkor kapott észbe, amikor már csak a nyomait láthatta világgá indult társainak. Futásnak eredt hát batyujával a hátán az óriás. Igen ám, de az egyik kiálló sziklában megbotlott, s teljes széltében-hosszában elterült. Batyuja továbbgurult, s ma is kiemelkedik a síkságból, a neve: Somló. Azt a helyet pedig, ahova estében az ajkát jól odaütötte, még ma is Ajkának nevezik.”
A falvakat, melyek későbbi összeolvadásából megalakult Ajka városa, mind a 11–13. század körül alapították. Ajka, Berénd, Bódé és Padrag személyek után kapták nevüket, míg Csékút, Gyepes, Rendek és Tósok földrajzi eredetű elnevezések. A települések azért olvadtak össze és váltak várossá, mert a környéken bányák és ipari üzemek alakultak, így a munkalehetőség alakította ki az egyre növekvő szükségleteket és vonta maga után a fejlődést.
Erről az izgalmas időszakról mesél Horváth László könyve.
A modernitás szorításában : Ajka építéstörténete, 1940-1990 / Horváth László. - [Veszprém] : Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára, 2015 (Veszprém : OOK Press). - 486, [2] p. : ill., részben térk. ; 25 cm. - (Veszprém Megyei Levéltár kiadványai, ISSN 0134-112X ; 35. )
A könyv sokkal többről szól, mint a város felépítésének története. ... Gratulálok a könyv szerzőjének a hatalmas és színvonalas munkájáért, amit szülővárosa, ritkán adódó, gyors átépítésének igaz történetét megírta és a köz tudomására hozta.
Dunay Rezső
