Petrich András (1765 - 1842)

Gyárfás Miklós (1915 - 1922)

Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjának bemutatója

Gábriel Sándorné, Jáger Teréz (1935 - 2007)

Lajosfalvi József (1949 - 2007)

Nem meglepő módon a fiatal tiszteket és a katonákat is hamar elkapta a huszárvirtushoz hasonló ejtőernyős szellem. 1939. november 3-án például egy bemutatón az engedélyezett 300 méteres minimum helyett 180 méterről ugrottak, és szabadidejükben sem visszafogottságukról voltak híresek. Ennek az otthonukul szolgáló Szombathely majd Pápa vendéglátósai többnyire örültek, ám ugyanez sem a városvezetésről, sem a lányos apákról nem volt elmondható.

„Valamikor réges-régen óriások népesítették be a Kárpátok hegyláncainak erdőrengetegeit. Nagyon sokáig éltek ott, egyre többen lettek, ezért néhányan közülük felkerekedtek, hogy körülnézzenek a világban. Mentek hegyeken-völgyeken keresztül. Lábuk alatt recsegett a rengeteg erdő. Észre sem vették, hogy egyik társuk lemaradt tőlük. Ő is csak akkor kapott észbe, amikor már csak a nyomait láthatta világgá indult társainak. Futásnak eredt hát batyujával a hátán az óriás. Igen ám, de az egyik kiálló sziklában megbotlott, s teljes széltében-hosszában elterült. Batyuja továbbgurult, s ma is kiemelkedik a síkságból, a neve: Somló. Azt a helyet pedig, ahova estében az ajkát jól odaütötte, még ma is Ajkának nevezik.”

Forrás

• Veszprémben állomásozott a 31. honvéd gyalogezred és a 7. ágyús ezred, melyeket ezért egyszerűen csak "háziezred"-ként emlegettek annak idején, és mostanában is. A város nagyon büszke volt az ezredek háborús sikereire, az özvegyen és árván maradt családtagokat rendszeresen támogatták, ezért mindenféle jótékonysági rendezvényeket és gyűjtéseket rendeztek.
• A 31. honvéd gyalogezred az I. világháborúban 1558 napig (ez több, mint 4 év) volt távol Veszprémtől, 1530 napot töltött harctéren, ebből 1126 napig állt ellenséges tűzben (körülbelül 3 év), és 80 önálló csatában vett részt (azaz átlag kéthetente volt egy csata, de sok csata több napon át, vagy egy hétnél is tovább tartott), és 7000-8000 embert vesztett összesen (az elesettek helyett mindig új katonákat soroztak be).
• A város távol esett ugyan a hadszínterektől, de igencsak megsínylette a háborút. Súlyos volt az élelmiszer, nyersanyag és munkaerőhiány. Sok mindent csak jegyre lehetett kapni (például a lisztet). Egy 1917 szeptemberi adat szerint a város 457 iparosa közül 215 a harctéren szolgált. Alig voltak lovak a városban (mindet elvitte a hadsereg), így a közlekedés és a szállítás is akadozott, a mezőgazdasági munkákról nem is beszélve. A mezőgazdasági munkákra harctérről kiselejtezett, sebesült katonalovakat lehetett vásárolni.
• A város több iskolájában is kórházat rendeztek be a sebesültek ápolására (pl. az Angolkisasszonyok Intézetében is), így a tanítás a megmaradt termekben felváltva folyt délelőtt és délutánonként, vagy csak minden második nap volt egyes osztályoknak.
  
• Sok tanuló a vizsgái után egyből bevonult, és indult is a frontra. Voltak, akik tanulmányaikat megszakítva indultak a harctérre, és megpróbáltak aztán hazajutni a következő vizsgáikra. Tanár is alig akadt, mivel őket is besorozták. Ekkoriban nyíltak meg sorra a kisdedóvók, ahol azok az anyák helyezhették el még nem iskolás korú gyermekeiket nappalra, akik munkájuk miatt nem tudtak rájuk vigyázni. Egyre több nőt alkalmaztak különböző munkakörökbe. 
• A város és a megye a nehéz körülmények ellenére is megpróbált fejlődni, igyekeztek a kor technikai vívmányait a lakosság szolgálatába állítani. Ekkoriban vezették be az áramszolgáltatást több Veszprém megyei településen is (bár például Veszprémben is éjszakánként még szünetelt), gőzmalmokat építettek, fertőtlenítő gépet vásároltak.

A képek a Helyismereti Gyűjtemény képeslapgyűjteményéből valók.

Ha többet szeretnél tudni az első világháborús veszprémi eseményekről ezt a kis füzetet keresd a Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében:

Sétál a család Veszprémben : a Nagy Háború nyomában : 1914-1918 / [szerk. Nagyné Kozma Ildikó, Szabóné Vörös Györgyi] ; [kiad. Eötvös Károly Megyei Könyvtár]. - Veszprém : EKMK, [2015] (Veszprém : OOK Press). 

Nagy J. Béla: 1884 - 1967)

Iskolakeresztelő Zircen

Horváthy György (1942 - 2010)

Bélafi Antal (1925 - 1992)

Pfeiffer Ignác (1867 - 1941)

Új villany boyler - hol tartott a technika 50 éve?

Séllyei M. István (1627 k.  - 1692)

70 éve kezdődtek meg a Szent István-völgyhíd helyreállítási munkálatai

"Kriptanézés Zircen, az ország egyik legszebb vízesése, szent hely és romantikus templombelső, plusz pazar kilátás egy új kilátóból. Van itt látnivaló bőven!"