Savanyúvíz, és ami köréje épült II.
folyt.
A XX. század elején vált orvosi gyakorlattá a szívbetegek számára a szénsavas fürdőkúra, és erre Füred is alkalmasnak mutatkozott újabb fejlesztések után. Felépült az Erzsébet Szanatórium és a Tibor-fürdő.
A Tibor-fürdő
Az 1912-ben alapított Balatonfüred Gyógyfürdő és Forrásvízvállalat Rt. lett a fürdő fenntartója 1918-tól, a bencés rendnek bérleti díjat fizetve. Sajnos a bérleti díj még a háború előtt állapították meg, és az infláció rendesen összezavarta a pénzviszonyokat, melynek eredményeképpen még pereskedés is indult, aminek eredményeképpen a bérlő 1935-ben felmondta a szerződést.
Az ilyen pénzügyi perpatvar azonban nem lehetetlenítette el a fürdő működését teljesen. 1932-ben az Erzsébet szanatórium 180 ággyal rendelkezett. A megnövekedett forgalom hátulütője volt, hogy a források nem bírták a terhelést (ez már az 1920-as években is gondot jelentett, a problémákat 1935-ben orvosolták).
A háború, és az azt követő orosz jelenlét a fürdőben jelentős károkat okozott. 1946-ban megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, és az intézmény szeptemberben részlegesen kinyithatott, majd tovább folyt a helyreállítás.
1949. március 1-én megalakult a Szanatóriumi Nemzeti Vállalat, és a fürdőt március 11-én állami tulajdonba vették, az intézet neve Állami Kórház lett (majd 1997-tő Állami Szívkórház). Mindig is kiemelt állami intézmény volt, országos feladatokat is ellátott.
A kórház környéke védett gyógyövezet. A gyógyítás terén elért eredmények alapján Balatonfüredet 1971-ben gyógyüdülő várossá nyilvánították. A balatonfüredi Állami Szívkórház jelenleg az ország legnagyobb kardiológiai rehabilitációs intézete.
A kórház épülete napjainkban