Koller Ignác püspök 1766 január 2-án szerződést kötött Tumler Györggyel vízvezeték és vízmű építésére, hogy a várbeli építési munkálatokhoz elegendő víz álljon rendelkezésre. Mivel Tumler György január 21-én meghal, a munkát akkor 18 éves fia, Henrik fejezi be. A saját malmuk egyik kerekére egy szivattyút szereltek. A vízvezeték ellátott egy csorgókutat a várban, és a püspöki lakosztály WC-jét is öblítette.
Ekkoriban még nem volt a városokban csatornázás, a szennyvíz az utcákon folyt, mivel a lakosok házaikból az utcára borították az éjjeliedények tartalmát. AZ 1700-as évek vége felé ismerték fel csak a csatornázás fontosságát.
A régi időktől egyetlen kút látta el a veszprémi várat vízzel. A kút 40 méter mély volt, és igen fáradtságos volt innen vizet húzni. A történelem során sokszor volt működésképtelen. Feljegyzések szerint 1656-ban egy tűzvészt a várban kénytelenek voltak borral eloltani emiatt. A vezetékes víz bevezetése után a kút felső részét el is bontották, mert "zavarta a kilátást". Jelenleg azonban felújítva és kitisztítva a vár értékes dísze.
Amikor nagyobb építési munkálatok kezdődtek meg a várban (1767-ben épült meg az Érseki Palota is), a kútvíz már nem volt elegendő, így szükséges lett egy modernebb, hatékonyabb vízellátási rendszer felépítése. Mivel Tummler György molnár-ezermester amúgy is a püspök szolgálatában állott, ő kapta a megbízást. Fia, Henrik apja mellett tanulta a mesterséget, és így az ő halála után képes volt befejezni a munkát. Később egyéb megbízásokat is sikeresen teljesített (pl. a Tűztorony megmagasítása), olyannyira, hogy munkásságáért 1791. február 7-én nemességet kapott.
A vízvezeték szeptember 13-án már működött, és több, mint száz évig szolgálta a város lakóit.
Könyvajánló:
A két Tumler : rövid összefoglaló két magyarországi 18. századi, illetve 19. század eleji vízépítőről / írta Szolnoky Gábor. - Veszprém : Laczkó Dezső Múzeum, 2015 (Veszprém : Viza Kft). - 45 p. : ill. ; 30 cm
