A veszprémi Petőfi Színház épületének története összefonódik az Óvári Ferenc utca történetével. Mielőtt ezek az építkezések megkezdődtek, a város ezen része egészen másképpen festett.

Árkok és árvizek

Veszprém város meglehetősen hepehupás még most is, de ez még sokkal inkább így volt a korábbi századokban. A város területén rengeteg mély árok keletkezett, melyeket a régi nyelvben aszóknak neveztek. Az aszók a Balaton-felvidéken (főleg a nyári heves esőzések alatt) keletkezett csapadékot a Sédbe vezették, és közben egyre koptak és mélyültek. Egy-egy komolyabb eső alkalmával ezek a vízmosások veszélyt jelentettek a város házaira és lakóira. 

Tudjuk, hogy már 1241-ben is védekeztek az árvizek ellen: az Ördögárkon északi irányban lezúduló csapadékvíz feltartóztatására keresztgátat építettek. Ennek emlékét őrzi máig is a Gátfő utca elnevezés. De ezzel a probléma még nem szűnt meg. 1803. május 7-én akkora eső volt, hogy a Kasza- és Kecske-aszón át lezúduló víztömeg 11 ember halálát okozta. Ekkor döntött úgy a városvezetés, hogy a további rombolásoknak elejét veszi. Az Ördögároknak nevezett vízmosás nagy részét beboltozták. 

Városképi változások

A fent említett hatalmas munkálatok előtt a mai Megyeház téri buszmegálló környékén akkora árok volt, hogy hidat kellett építeni az úttestre. Az Erzsébet sétány helyén az Ördögárok húzódott, és folytatódott a Színházkerten (régebben Püspökkert)  keresztül egészen a Jókai utcán lévő Séd-hídig. Az Óvári Ferenc utca még nem létezett, jelenlegi (Szabadság tér felé eső) torkolatában egy emeletes ház állt (Kováts-féle ház). 

A Püspökkert északi részén túl kertek húzódtak, de az Angolkisasszonyok temploma és a Sancta Maria intézet már 1860-ban megépült.  Szintén megvolt a Kapuváry ház (1793-tól) és a Korona Szálló (az említett Kováts-féle ház két oldalán). A Sóház helyén 1886-ban felépült a Megyeháza. A Püspöki Jószágkormányzóság épülete 1903-ban készült el.

Tehát az árok betemetésével illetve beboltozásával a városrendezési munkálatok csak megkezdődtek, aztán a környéken egyre több jelentős épület került tető alá, és az Óvári Ferenc utca megnyitásával folytatódott a város terjeszkedése. Itt sok új épület kapott helyet: postapalota, iparostanonc iskola, a Veszprémi Takarékpénztár bérpalotája, a színház és jóval később a filmszínház.

Igény egy kőszínházra

Veszprém kulturális élete éppen úgy a reformkorban kezdett megélénkülni, ahogy sok más Magyarországi településé is. A színjátszás amatőr, esetleg egy-egy alkalomra a helyi lakosokból alakult társulatok előadásai nyomán vált egyre népszerűbbé, és vándor színtársulatok is jártak a városban rendszeresen, a Korona Szállóban fellépve. A város közelében több helyen is színházak nyíltak. A költő Kisfaludy Sándor kezdeményezésére 1931-ben Füreden megnyílt a Dunántúl első (az ország harmadik) magyar nyelvű kőszínháza, a Füredi Játékszín. 1881-ben Pápán a színház kőépületbe költözik. 

1905-ben Veszprémben is létrejön egy Színpártoló Egyesületet Szeglethy György és Óvári Ferenc kezdeményezésére - egy állandó színház létesítése ügyében munkálkodnak. Munkájuk gyümölcse, a veszprémi Nemzeti Színház 1908-ban készül el.

Az épülettel szemben támasztott követelmények

Amikor a városvezetés döntött az építendő színház helyéről, egyben egy igen komplex koncepciót is felvázolt elvárásként a leendő tervezőnek. Mivel volt ott már egy jól működő, népszerű szálló, követelmény lett, hogy az új színház épület kapcsolódjék az áttervezendő Korona Szállóhoz, az étterem és a nézőtér azonos szintre kerüljön, a terem vetítésekre és bálok rendezésére is alkalmas legyen. Meghatározták azt is, hogy a főbejárat a Megyeház felőli püspökkerti részre kerüljön, sőt az épület másik végén is (mai Óvári u.) megközelíthető legyen. Az épületegyüttesben kapott helyet az új kaszinó is. A tervezéssel Medgyaszay Istvánt bízták meg. 

Az épület

A tervező a nézőtér alatt alakította ki az előcsarnokot, a bejáratot pedig a színpad alatt helyezte el, s a főlépcső az épület ellentétes végére került. Az épület – a körítő falaktól eltekintve – teljes egészében vasbetonból készült, így az első vasbeton szerkezetű magyar színház lett. A páholysort tartó gerendák és az ablakok is vasbetonból készültek. Az épület szecessziós stílusban készült el, lekerekített formák jellemzik. Az építész tanulmányútjai során gyűjtött népi motívumokat használt díszítőelemnek. A bejárat felett látható kép (Nagy Sándor: A csodaszírvas üldözése) sgrafittó technikával készült, ami szintén újításnak számított. Teraszokat alakítottak ki a kaszinó és a színészak számára. A teraszok alatt volt a kaszinó külön bejárata. Szintén Nagy Sándor munkája a főlépcső feletti színes üvegablak (A magyar népművészet varázsa).

A nézőtér széksorai ugyan emelkedtek, de a padló egyes volt, és a széksorok elbontása után a húsz méter hosszú, tizenhét méter széles és tíz és fél méter magas tér így bálteremként is funkcionálhatott. Tizenhat latin típusú (alacsony fallal körülhatárolt) páholyt alakítottak ki. Beépítettek vetítőtermet is, mert a megnyitás után sokáig a színház egyben moziként is funkcionált. A színpad tizenöt méter magas, tizenhat méter széles és tíz méter mély lett. Az asztalosmunkát a Malomsoky cég végezte.

Az épület és környékének további sorsa

A megnyitó előadást 1908. november 17-én tartják, de az ünnepélyes felavatásra csak 1909. január 10-én kerül sor. 1921-től a színház ügyeit a Színpártoló Egyesülettől (mely megszűnik) a város veszi át. 1926-ban felveszi a Veszprém Petőfi Színház nevet. 1930- október 11-én kerül sor az utolsó filmvetítésre az épületben. 

1945. március 21-én amerikai gyártmányú, Boston típusú szovjet gépek bombázzák Veszprémet és a Korona Szálló valamint a színház épülete is találatot kap. 

1964-ben a Színházkertben szabadtéri mozi és színpad nyílik. 1982-88 között felújítják az épületet. 1988-ban a színház előtti téren felavatják Marton László: A vándor Petőfi című szobrát. 2000. április 29-én felavatják az Elnökök Ligetét a Színházkertben. 2001. szeptember 11-én felavatják Melocco Miklós szobrászművész Petőfi Sándor szobrát a színház I. emeletén.