Október 8.: 100 éve született Keszler Sándor

Keszler Sándor (Tapolca, 1918. október 8. - Budapest, 1996. december 7.) gépészmérnök.

Elemi és polgári iskolába Tapolcán járt, majd Keszthelyen érettségizett. A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1945 előtt fővárosi üzemekben dolgozott, a háború után Tapolcán létesített gyapjúfonó üzemet, de azt hamarosan államosították. Ezt követően először Kőszegen gépészmérnök, majd Zalahalápon, később Uzsán a kőbányában főmérnök. Utolsó munkahelye a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete volt. 1974 után még tíz évig dolgozott műszaki-gazdasági tanácsadóként. Hazai üzemek több technológiai újítását valósították meg. Hazai szaklapokban több írása jelent meg. Az 1970-es években Tapolca áramellátásának, közművesítésének és temetőjének történetét kutatta. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. 1996-ban megkapta szülővárosa Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet.

Október 8.: Ősbemutató a Petőfi Színházban

1988. október 8-án mutatták be Csukás István: Utazás a szempillám mögött című művét a veszprémi Petőfi Színházban.

Október 9.: 75 éve halt meg Próder Ferenc

Próder Ferenc (Veszprém, 1901. szeptember 25. - Veszprém, 1943. október 9.) építészmérnök.

Veszprémben érettségizett, 1925-ben a budapesti műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. A Veszprémi Államépítészeti Hivatalnál dolgozott. Út-, vasút- és hídépítésekkel foglalkozott. A 8. sz. műút, a Balaton körüli, és Veszprém–Veszprémvarsány közötti utak tervezése fűződik nevéhez. Megálmodta a Veszprémi Völgyhidat is. Vásárhelyi Boldizsárral és Hertzler Lászlóval meghonosították hazánkban az aszfaltburkolatok építését. 

Október 8.: 90 éve született Nádházi Lajos

Nádházi Lajos ( Gyula, 1928. október 9. - Zirc, 2009. október 8. ) tanár, pedagógiai előadó, pszichológus.

1953-ban a DISZ Központi Vezetősége Főiskoláján, 1959-ben a Jászberényi Állami Tanítóképzőben, 1964-ben az Egri Állami Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán végzett. 1970-ben a budapesti tudományegyetem pedagógia–pszichológia tanári szakán oklevelet, 1986-ban egyetemi doktori címet szerzett.

1972 és 1984 között Zánkai Balatoni Úttörőváros főigazgatója, 1984-tól az intézmény könyvtár- és múzeumvezetője. 1988-tól nyugdíjasként Veszprémben élt. Mindvégig a gyermekek és az ifjúság nevelése és művelődése területén dolgozott. Személyéhez kötődik a zánkai Balatoni Úttörőváros arculatának és szervezeti működésének kialakítása. 1957-től a MÚSZ alapító tagja. 1959 és 1986 között a MÚSZ Országos Tanács, 1970-től 1991-ig az Országos Úttörő-történeti Bizottság, 1990-től a Veszprém Megyei Neveléstörténeti Társaság, 1999-től az Úttörők Baráti Kör alapító tagja. 1950-től több párt- és társadalmi szervezet városi, járási és megyei vezetői, és tanácsadói testületeinek tagja. Az úttörőmozgalom történetét kutatta. Több mint 150 cikke és tanulmánya jelent meg az úttörő- és ifjúsági mozgalom, ill. a pedagógia témakörében. Írásait közölte a Nógrádi Népújság, a Palócföld, a Nógrád, a Népművelés, a Népművelési Értesítő, az Ifjúkommunista, az Úttörővezető, a Könyvtáros, a Pedagógiai Szemle stb. Díjai és kitüntetései: 1955 Munka Érdemérem. 1960 Kiváló Úttörővezető. 1968 KISZ-érdemérem. 1968 Munka Érdemrend ezüst, 1971, 1984 arany. 1969 Magyar Békemozgalom arany. 1978 Úttörővezető Érdemérem. 1980 Haza Szolgálatáért Érdemérem arany. 1981 Gyermekekért Érdemérem. 1984 1300 éves Bulgária.– Zánka Barátai Egyesület 2009. évi közgyűlése (post mortem) örökös díszelnökévé választotta. 2010. június 15-től a zánkai tábor főépületén tábla őrzi emlékét. 

Október 10.: 425 éve Szinán pasa elfoglalta Palotát.

Szinán pasa Veszprém elfoglalása után (október 7.), 9-én megkezdte Várpalota ostromát. A várat egy nap alatt rommá lőtték, így a vár kapitánya kénytelen volt azt szabad elvonulás fejében feladni. A törökök azonban a várból kivonuló védőket nagyrészt megölték, vagy fogságba ejtették.

Ortelius rézmetszete Várpalota és Veszprém (kiskép) ostromáról (Forrás)

Október 11.: 90 éve született Koppány Tibor

Koppány Tibor (Kaposvár, 1928. október 11. - Budapest, 2016. január 30.) építészmérnök.

A művészettörténet tudomány kandidátusa (1994). 1947-ben a veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. A BME-en 1951-ben oklevelet kapott, 1992-ben címzetes egyetemi docens, 1995. (PhD.) doktori címet szerzett. 1951-től 1955-ig műszaki tanár a sümegi 2. sz. Építőipari Technikumban. 1956–1958-ban műemlék helyreállító építésztervező a Győri Tervező Irodánál. 1959 és 1989 között az Országos Műemléki Felügyelőségnél műemlék-helyreállító építésztervező és tudományos kutató. 1989 után nyugdíjas. 1954-től műemlék helyreállító építészeti tevékenysége megközelítően 70 épület Soprontól a Szamos mentéig és Pécstől a Hernád völgyéig, úgymint várak, középkori templomok, kastélyok, műemlékházak, Balaton környéki római és középkori romok. Dolgozott többek között az ösküi kerektemplom, a veszprémi érseki palota és a Szent György-kápolna, a dörgicsei templomrom, a nagyvázsonyi pálos kolostor és templom, Csesznek vára helyreállításával, 1982-től dolgozott Veszprém megyei műemléki topográfián is. Tagja az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának, valamint az MTA Doktori Tanácsa Művészettörténeti és Régészeti Szakbizottságának. Több mint 100 publikációja jelent meg főleg műemlékvédelmi, művészettörténeti, múzeumi, építőipari folyóiratokban, évkönyvekben és egyéb kiadványokban.

GEO: Ecsérpusztai templomrom, Révfülöp (GCECSR)

Október 11.: 25 éve halt meg Lőrincze Lajos

Lőrincze Lajos (Szentgál, 1915. november 24. - Budapest, 1993. október 11.) nyelvész, tanár.

A Pápai Református Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943–1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke. 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is. Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon, a róla elnevezett általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása, az intézmény udvarán herendi porcelánból készült mellszobra őrzi emlékét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami Díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott. Magyar Kultúra Lovagja (posztumusz). 

Október 13.: 60 éve halt meg Bánóczi Dezső

Bánóczi Dezső (Veszprém, 1888. március 26. - Budapest, 1958. október 13.) színész, rendező.

Jogász korában a Thália Színházhoz csatlakozott, annak felbomlása után Kolozsvárra szerződött. A két háború között budapesti színházaknak volt tagja és rendezője. Közben 1926-tól rendezett a rádióban, a 30-as években divatrevük szervezését is vállalta. A 2. világháború után a rádiónál, később az Állami Faluszínháznál dolgozott. Elsősorban epizódszerepeket játszott árnyalt eszközökkel, hitelesen. A kabarében parasztnótáival műfajt teremtett. A rendezéseihez maga tervezte a színpadi berendezést. 

Október 13.: 20 éve halt meg Huchthausen Lajos

Huchthausen Lajos (Nagykanizsa, 1900. január 4. - Siófok, 1998. október 13.) római katolikus prépost.

1918-ban a nagykanizsai piarista gimnáziumban érettségizett. Veszprémben papnövendék, majd 1923-ban a Budapesti Központi Szemináriumban végzett. Pappá szentelték 1923. június 17-én. Káplán Murakeresztúron, 1924-ben Gyulakeszin, 1925-ben Barcson. Még az évben, Veszprémben szemináriumi aligazgató és teológiai tanár, a kereskedelemi iskolánál hitoktató. 1927-től adminisztrátor, majd plébános Balatonkiliti községben. 1935-től kerületi esperes, tb. kanonok Sárváron. 1972-től Veszprémben a Regina Mundi plébánosa, a következő esztendőben c. prépost, 1984-től székesegyházi kanonok. 

Bilingérezések : történetek a veszprémi egyházmegye XX. századi életéből / csipegette Huchthausen Lajos. - Balatonkiliti ; Veszprém : Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, 2009.