1. Garay János - A tihanyi visszhang / részlet /

A régi szép időkben

Egy szép királyleány

Aranyszőrű kecskéket

Őrzött Tihany fokán.

Sok kinccsel ért fel a nyáj,

mely a hegyen legel.

Még többel a leányka

Szépsége ékivel. 

 

Szemének, éj hajának,

Arcának párja nincs:

Csak rózsabimbó ajakán

Van néma bús bilincs.

2.

Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet – legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tied.

Márai Sándor: Füves könyv / részlet /

3.

Maga hova menne, ha bárhova mehetne? […]

Párizsba. Egy kávézó teraszán üldögélnék a Marais-ban, kávét innék, és befalnék egy tál meleg croissant-t sózatlan vajjal és eperdzsemmel.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

 

4.

A kikötőben horgonyzó hajó biztonságos, de a hajókat nem ezért építették.

Lakatos Levente

5. Ady Endre: Párisban járt az ősz

 

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

6.

Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.

Szabó Magda

7.

Tutajos kíváncsi lett volna, hogy ott van-e az az öreg csónak, ahol megálmodta, s ahol ott is volt. Mindegy, az a csónak ott van s amíg Tutajos él, ott is lesz. A remény nem töröttszárnyú madár s a valóságot megálmodni szabad, sőt szükséges is.

Fekete István: Tüskevár / részlet /

8.

Párizs. Napsugárnyalábok az impozáns, szürke épületeken; csapott tetős padlásszobák apró ablakokkal; elegáns lakhelyek magas, zöld zsalugáterekkel, árnyas fák a Champs Élysées-n, a régi kőhidak kerek lámpaburái; zaj és forgalom. […] A 6. és 7. kerület falusias jellege; a keskeny, macskaköves utcák, az erős fakapuk mögött rejtőző udvarok; a jó étel és finom parfüm illata. Járdára települt kávézók kis, kerek asztalokkal és nádfonatú székekkel, ahol a semmittevők üldögélnek, nagy krémkávékat vagy magas pohárból halvány színű italokat iszogatnak, mintha a világ minden ideje az övék volna. Sötét kis butikok és elegáns éttermek; parkok és szökőkutak, a Szajna varázslatos artériája, amelynek vize úgy folyik, akár az éltető vér, mert Párizs olyan város, ahol az élet az utcákon zajlik.

Elizabeth Adler: Párizsi randevú / részlet /

9.

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.

Li Taj-po

10.

Nincs oly fény, melynél fátyolát

a Természet levetné szépszerével,

s mi lelkednek nem fedi fel magát,

ki nem csikarhatod azt tőle semmi géppel.

Johann Wolfgang von Goethe: Faust / részlet /

11.

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Csitáry-Hock Tamás

12.

Ültem a kertben és hallgattam a tavaszi csöndet. Vasárnap volt. Pihentek az ekék és boronák, a falu útján lassú mozgású emberek jártak. Valami ünnepies békesség lebegett a dolgok fölött. Szinte tapintani lehetett, szagát érezni, mint régen, iskolás koromban, mikor a vasárnapoknak levendula és ódon templomszaguk volt.

Wass Albert: Zsoltár és trombitaszó / részlet /

13. Szapphó: Gongülához

/ Devecseri Gábor fordítása /

 

Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,

rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép

köntösödben: lásd, a szivem szerelme

száll körülötted,

most pedig kérem, szavamért kegyét ne

vonja meg tőlem, de kiért leginkább

vágyom én, azt hozza el újra, hozzon

téged ölembe.

 

szép leány: mert már ha ruhádra nézek,

akkor is reszket, gyönyörömre, szivem.

Egykoron szórtam magam is szidalmat

Aphroditéra,

14.

De sokat írtak már erről a félszigetről írók is, írogatók is, s mégis olyan keveset írtak erről mind az írók, mind az írogatók. Ha az olvasó lelkében évek múlva visszacsillámlik az emlékezet: nem lát belőle egyebet, csak a kecskekörmöt, a visszhangot, a remetelakást s a barátok templomát.

Eötvös Károly: Balatoni utazás / részlet /

15.

Az valóban különös, mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; (...) s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem magával viszi egész olvasóközönségét, (...) s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak köszönne valaki, összejárják a pompás termeket - pedig tán kesztyű sincs mindenolvasó kezén -, benézegetnek minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb beszélgetéseket, kritizálnak, jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról! Ez ellen valóban valami dekrétumot kellene hozni.

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán / részlet

16. John Donne: Elégia a vetkőzésről

/ Faludy György fordítása /

 

A lélek úgy teljes, ha testtelen,

s a test akkor egész, ha meztelen.

Az ékszer nem kell, az csak elvakít,

mintha Atlanta kincseket hajít,

s a bolond férfi szeme ottragad

gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,

ami képkeret, könyvön díszkötés,

amatőr-öröm. De ennyi kevés.

Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:

a szeretőnek a nő teste kell.

 17.

A körtefa alatt már akkor ott ült a szép Szabó Magda is az ura mellett. Ők a szomszéd földről jöttek ide által. Csak négyen aratnak ott, de a magukét aratják. A szép Szabó Magda kihozta az urának az ebédet. Láttam, mikor jött. Egyik karján a gyerek, másik kezében a fazekat lógatta. Tizenhat éves gyönge kis teremtés és már asszony és már anya. […]Eközben odatelepedtek az uraság aratói is. Hej, ti királyok, királykisasszonyok és királylegények, ti pápák, bárók és grófok és aranykanalú nagy urak, ha a ti magatok drága tálaiban ilyen jó falatokat találhatnátok! Ha a ti jégbe hűtött cifra üvegeitekből olyan jóleső italt tudnátok húzni, mint ezek húznak itt a csöcsös korsóból, vagy a csobolyóból! Ha a ti szmirnai és lyoni művészettel puhított dívánjaitokon és hentergőiteken olyan édes nyugalmat tudnátok találni, mint ezek itt a vadkörtefa két ujjnyi kis gyepén, mikor ebéd után egy rövid félórácskát szenderegnek!

Gárdonyi Géza: Az én kis falum

18.

Győr,

Kelet s nyugat közt állj hazámban, kedves

őr.'

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél rímei / részlet /

19.

Aki nyári délutánon körültekint a Badacsony ormáról, ma is ott találja maga előtt az egész mesebeli vidéket: a bazaltvulkánok furcsa világát, a Szent György-hegyet, a Csobáncot, a Gulácsot, közöttük a Halápot, s lent az utolsó óriás nevét őrző, tündérszép tavunkat – a Balatont.

Lipták Gábor: Az utolsó óriás. / részlet /

20. Presser Gábor: A híd

 

A híd, a szerelem sétál, sírni megáll, a szemeimre felhő száll

Fekete sátra a napra borul, hívtalak s a válasz elnémul

S hiába éget éjeket a tűz, sugarában nincs remény

Ez a híd, az éj, meg én

A híd, kötelein csordul a fényes éj, didereg a holdpillér

Van amikor érzem merre tart, amikor egy dallam hozzám ér

Törékeny hárfa húrjaira lépve követem a szép zenét

Visz a híd, a híd, feléd

21.

A régiek a márványhoz hasonlították a női testet: ez a kép teljesen hamis. A test szépsége éppen az, hogy nem márvány. Mert reszket, remeg, pirul, vérzik. Kemény, merevség nélkül. Fehér, de nem hideg. Megborzong és elbágyad. A test az élet; a márvány a halál.

Victor Hugo

22. Magányos csónak (Valami Amerika 2) / részlet /

 

Magányos csónak a tengeren,

A szél sodorja, de megy tovább,

Az út végén majd megpihen,

Hívogat egy új világ.

 23. Darvasi László: Azért olvasok…

 

Azért olvasok, hogy ne féljek.

Azért olvasok, hogy otthon legyek.

Azért olvasok, hogy ne legyek otthon.

Én nem tudom, miért olvasok. Csak olvasok.

Én úgy olvasok, mintha engem is olvasnának.

Én azért olvasok, mert egy másik embert keresek.

Én azért olvasok, mert magamat keresem.

Én azért olvasok, hogy megtaláljanak.

Én azért olvasok, mert érdekel a múlt.

Én azért olvasok, mert érdekel a jövő.

Én azért olvasok,mert érdekel a jelen.

Én azért olvasok, mert szeretni akarok.

Én azért olvasok, mert keresek.

 

… és amikor olvasok, megtalálom.

24.

Mikor megismertem, Flóra olyan volt, mint egy virágba bomló almafa: tündöklő, karcsú, ártatlan. Ráadásul még művelt, kisportolt, önfeláldozó. Az első nap bizonyos voltam, halálig tudnám szeretni. Épp ezért azt kívántam, bár már öreg lenne, bár láthatná már: mindeneken túl is szeretem, s jó társa vagyok.

Illyés Gyula: Naplójegyzetek / részlet /

25. Kisfaludy Sándor: A szép nemnek hatalma (1822.)

 

Tinéktek adta volt, leányok, asszonyok!

Kezetekbe a természet a legédesebb,

S legjobb szerencse kulcsait:

A legszerencsésb férjfi sem

Lehetett egészen boldog, a kit egy

Szép s jó leány szerelme még

Nem boldogított: egy kegyes

Lelkes tekintet, melylyel egy szép s jó leány

Szerelmet int, mennyet nyit, és az emberi

Létet porából égbe kapja fel;

S ama nemes szivbéli érzeményt,

Gyakorta minden virtusnak kútfejét,

Annak tudása szerzi többnyire

A férjfiban, hogy egy derék, lelkes leány

Becsülni és szeretni tudja őt.

26.

A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat – amikor a régi ház már örökre elmerült.

Illyés Gyula

27. Faludy György: Ha nézlek…

 

Ha nézlek, háttér nélkül látlak,

ha hallgatsz, senki mást nem hallok.

Szépséged elfed minden tárgyat,

szépséged elnyel minden hangot.

Kimégy vagy elfordulsz, ha hosszan

lesem az arcod. Megtanultam,

hogy egyetértesz Plótinosszal,

aki pirult, hogy teste is van.

Ne szégyelld. És ne féltékenykedj

külsődre. Lényedért szeretlek.

A többi díszlet. Járj kabátban,

fürdőköpenyben vagy mezítlen,

mit félsz? Úgyis kiabsztrahállak

szép testedből szonettjeimmel.

28.

A fiatalok szeme a csillagokra tekint, és az ifjúság szelleme ritkán földhözragadt.

Radclyffe Hall

 29. Illyés Gyula: Kháron ladikja

 

Kháron ladikja nem akkor indul velünk,

midőn lezárul és befagy a szem.

Bús átkelők soká s nyitott szemmel megyünk

a végzetes vizen.

 

Esztendőkkel előbb irigy sorsunk behajt

s ringat a csónakon, amely

– bár nem kedvünk szerint – épp oly gyönyörű part

hosszában suhan el,

 

épp oly szép Canal-én s lagunákon, akár

a nászutasoké!

Hisz minden ugyanaz : az ég, az út, a táj,

épp csak – visszafelé!

 

Minden oly gyönyörű, sőt – titkosan – ahogy

elleng, még gyönyörűbb!

Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott

hagyja a hegedűt.

 

Ülünk barátaink s fáink közt, nevetünk,

– vidám vita folyik –

s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)

kifelé a ladik.

 

Bölcs ki a kéjúton, ezen is mosolyog

s ha sír is, hálakönnyet ont,

hogy hány piazza-t, hány s milyen Casa d’Oro-t

látott, ha nem is lát viszont!

30.

A művészet az, mely legszemléltetőbben bizonyítja be: mily naggyá lehet az ember, ha a Természettel egyesülni tud s hogy milyen semmi egymagában, mikor elszakadt a Természettől.

Lippich Elek

31.

Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen.

Márai Sándor

32.

A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.

Kosztolányi Dezső

33.

Kiköt a csónak, ha vége a tónak.

Punnany Massif

34.

Gyöngyvirág még nem volt húszesztendős, amikor a sors próbára tette, és egy szomjas, könnyű lelkiismeretű utazó útjába vetette. No, majd meglátjuk, eltaposta-e a kerék Gyöngyvirágot, vagy vigyáz-e reá a kétséges órákban a hold, aki régi cinkosa és kerítője a fiatal nőknek.

Krúdy Gyula: A vadliba tanyája / részlet /

35.

A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,

s mert segítette az emlékezet,

kezdte szavakká alakítani

a világomat.

Szabó Lőrinc

36.

Maguk, városlakók, nem tudják, mi a folyó. De figyelje meg, hogy ejti ki ezt a szót egy halász! Az ő számára a folyó maga a titokzatosság, a mélység, az ismeretlen, a káprázatok és lidércek birodalma, ahol éjszaka olyan dolgokat látni, amelyek nincsenek, olyan zajokat hallani, aminőket sosem hall az ember.

Guy de Maupassant

 37. Gyóni Géza: Van egy falu / részlet /

 

Van egy falu, - fehérfalú

Templom van a közepében.

Nekem az a kicsiny haza

Legkedvesebb menedékem.

38.

Aztán sajnálni kezdte a nagy halat, hogy nincs mit ennie, de akármennyire is sajnálta, egy pillanatra sem ingott meg az elhatározásában, hogy megöli. „Hány ember lakik majd jól belőle – gondolta. – Ámbár, vajon megérdemlik-e, hogy ehessenek belőle? Dehogy érdemlik meg, dehogy érdemlik.

Enest Hemingway: Az öreg halász és a tenger / részlet /

39.

A piktúra (...) olyan, mint az alkoholista kezében az alkohol, nem könnyű lemondani róla. Aki ezt véglegesen meg tudta tenni, nem is lehetett nagy festő! Azonban a lángész is ember, akkor is remél, amikor már alig van remény.

Barcsay Jenő

40.

Minden kép, melyet érzéssel festettek, a festő arcképe, nem a modellé.

Oscar Wilde

41. Tóth Árpád: A hídon / részlet /

 

A hídon túl, nézd, mennybe szállanak,

S a híd is úgy lebeg,

 

…Kitártan, a két égő part fölött,

Mint végtelenbe készülő madár,

Mely a búcsúzó lendület előtt

A fényben még megáll …

42.

A kellemes külső héjon belül egy értékes magnak kell lennie. Ettől lesz igazán vonzó egy nő!

Vastag Csaba

43. Szép Ernő: A harangozó

 

A faluban, de nem a nép között,

Odafönn lakik a templomtoronyban,

Míg lenn él-hal a nyomorult falu,

Ő az istennek muzsikál föl onnan.

Zengnek, dalolnak a harangjai

S elöntve az érc kábító szavától

Messzire bámul a harangozó,

Hol tornyokkal kacérkodik a távol.

44.

„Valamikor réges-régen óriások népesítették be a Kárpátok hegyláncainak erdőrengetegeit. Nagyon sokáig éltek ott, egyre többen lettek, ezért néhányan közülük felkerekedtek, hogy körülnézzenek a világban. Mentek hegyeken-völgyeken keresztül. Lábuk alatt recsegett a rengeteg erdő. Észre sem vették, hogy egyik társuk lemaradt tőlük. Ő is csak akkor kapott észbe, amikor már csak a nyomait láthatta világgá indult társainak. Futásnak eredt hát batyujával a hátán az óriás. Igen ám, de az egyik kiálló sziklában megbotlott, s teljes széltében-hosszában elterült. Batyuja továbbgurult, s ma is kiemelkedik a síkságból, a neve: Somló. Azt a helyet pedig, ahova estében az ajkát jól odaütötte, még ma is Ajkának nevezik.”

Ajka története

45. Hej, halászok …

 

- Hej, halászok, halászok,

Merre mén az hajótok?

- Törökkanizsa felé,

Viszi a víz lefelé.

 

- Hej, halászok, halászok,

Mit fogott a hálótok?

- Nem fogott az egyebet,

Vörös szárnyú keszeget.

 46.

Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé.

Benedek Elek

 47.

A templomok és a katedrálisok a szent enklávék végső szimbólumai, Isten tartományai a földön, az ember mikrokozmoszai egy idegen világban. Az emberek mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezeket a mikrokozmoszokat a lehető legtöbb módon és eszközzel megvédelmezzék. Azzal, ahogy a templom vagy katedrális helyét kiválasztották, az alaprajzzal és a templomok belső beosztásával, a felületek mintázatával, a beszentelés ceremóniájával, Isten szimbolikus jelenlétével és így tovább.

Hankiss Elemér

48. Garay János: Balaton

 

 Megteremté isten

A kerek világot,

Közepébe tette

Szép Magyarországot.

Bérczekkel, folyókkal

Feldiszesitette,

A malaszt tömlőjét

Kiönté felette.

S a mi szép s dicső volt

A kerek világon,

Kis tükörben együtt

Lőn Magyarországon.

És a mint lenézett

Csodaszép müvére,

Kéje érzetében

Köny tolúlt szemére.

A könyű lecseppent

A legszebb vidéken;

A föld meg nem itta,

Megtartotta épen.

Tükre lőn az égnek,

S szép Magyarországnak...

Nevezik e könyet

Balaton tavának.

 

49.

Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján... Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörűen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet.

Szilvási Lajos

50. Ady Endre : Dózsa György unokája

 

Dózsa György unokája vagyok én,

Népért síró, bús, bocskoros nemes.

Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni

Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.

A Nyár heves s a kasza egyenes.

Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,

Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe

Rettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?

Rablóváraitokból merre fut

Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel

Lecsukjuk a kaput?

 51. Omar Khajjám: A mulandóság mámora

/ Tandori Dezső fordítása /

 

Bort tölts! ha e drága nedv igaz létre derít,

bár másnap a fő fáj, vagy az émely leterít.

Add serlegem! Ó, az élet annyit keserít,

s mind csalfa való a színe. Illan - mese, hidd.

52. Kisfaludy Sándor: Somló

 

Amott látom domborodni

Nagy Somlónak kalapját;

Amott jobbrúl nyálasodni

A’ Marczalnak iszapját;

A ’ felhőben merőnn ott áll

A’ sümegi vár foka;

A’ Bakonyból ott kándikál

Tátikának homloka;

’S a’ Tündérek lakó helye, -

Kínáimnak a’ műhelye, -

A ’ kék gőzben ott borong –

Kebelem haj mint szorong! –

 53. Bényei József: Öregek

 

Arcukon csöndesség lakik

Ülnek az ablakban

nézik a forgó földet szikrázó csillagokat

Ülnek hányezer éve és napja

mennyi alkonyt néztek végig szótalanul

Ráncosodó szemükre pápaszemet

valamikor szikrázó már törek-száraz hajukra

borítnak szürke főkötőt

Ülnek szótalanul kezük ölükben

egyre közelebb a földhöz

egymáshoz bújnak

és nem zavarják a dolga után igyekvő embert

Helyükre ismét öregek ülnek

nézik az egyforma alkonyokat

s az ablak előtt elhaladó

nem veszi észre őket.

 54.

Volt már más vágyam s szenvedélyem,

S ismertem új bánat szavát;

Azokhoz már nincs több reményem,

S rég bánom multam bánatát.

Puskin: Anyegin / részlet /

55.

A Káptalan-dombon Szent István király korabeli székesegyház magasodik, megrakva szinte minden század építészeti stílusjegyeivel. Mert hol ostrom, hol tűzvész folyton rombolta. És építették át vagy javítgatták. Aránya, térbe helyezése nagyon szép, nagyszabású.”

Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból / részlet /

56.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Müller Péter

 57.

Meg kell látni ennek a térnek is a szépségét, vagy ami van neki, a méltóságát. Már az vonzó, hogy hazánk vidéki városainak terei közt az egyik legnagyobb tér. A tér szerkezete is hozzájárul a monumentalitás érzetéhez. A templom óriási tömegének ellenpontjaként a teret övező épületek alacsony térfalmagassága erősen emlékeztet a magyar falvak térélményeire. Ott a földszintes házak fölé emelkedő templom térélménye az, ami sajátosan magyar. A tér szélmalomkerék-típusa magában rejti a zártságot, de ha körbejárjuk a teret, a nézőpontunk változásával az égbe meredő templom architektúrája is rendre más sziluettet mutat. A tér házai feletti jó kilátás a nyugodtság érzetét adja. Ehhez járul a barokk tér sajátossága, hogy szimmetriától mentes, ritmikusan változó térelemeket.

Molnár Lajos: Pápai mozaikok / részlet /

58. Dsida Jenő: Valami eltörött / részlet /

Senki se tudja, mit veszített,

de a sétatéren, a híd alatt,

az ágyban, a csókban, a zsebében

valamit mindenki kutat.

59.

Meglátod... és milyen gyönyörű. Muszáj megmentened ezt a pillanatot. … Kész a kép. Rajta egy szép pillanattal. Egy pillangóval, egy naplementével, egy tóval... ami megragadott. Amit szeretnél magaddal vinni. És albumba tenni. Egy darabkáját az élet csodáinak.

Csitáry-Hock Tamás

 60. Sulyok Vince: Májusesti litániák

 

Bizakodni a fényben és hitben?

Csak sötétség van a szívemben.

Pedig hinni szeretnék újból,

s olyan erősen, mint akkor hittem.

 

Alkonyati templom homályában

elülni öreg templompadon

májusesti litániákon

s énekelni rekedten is,

bízva abban: csoda esik

s lelkemben is több lesz a fény,

több lesz a kedv, több a remény.

61.

A múlt év őszén, az aranyos fényű csopaki dombon, régi századokat megelevenítő szüreti napok után vállalkoztam e visszanéző emlékezés megírására. Félúton jól túlvitt az emlékezet. Úgy írtam le mindent, ahogyan megmaradt bennem. Amiről nem írtam, az az életünk. A köznapok, a munkás délelőttök, a kutyával sétáló, majd muzsikáló délutánok, az olvasó esték világa.”…”A téli esték emlékező sorokat róvó ideje lejárt. A sajkódi író arcát az évtizedek alatt kialakítottam magamban, csak ki kell faragnom. Indulok a kert végébe, kalapácsomért és vésőmért, mert ősz óta befejezésre vár a fehér márványban alvó leány.

Borsos Miklós: Visszanéztem félutamból / részlet /

62.

Savanyó Jóska - az utolsó bakonyi betyár - sírja a katolikus temetőben található. Apja Orosziban volt számadó juhász.Első rablását 1881-ben követte el Csabrendeken, amikor kirabolták Háczky Kálmán földbirtokost és agyonlőtték Bogyay Antal főbírót. Rablóvezérségének fénykora 1881-től 1884-ig tartott. 1883-ban országos körözést adtak ki ellene és ezer forintos díjat tűztek ki fejére.1884-ben statáriumot hirdettek elfogatására. Ez év májusában mulatozás közben került csendőrkézre a zalahalápi csárdában.1884. május 4-én történt elfogatása után derült ki, hogy a rablások és fosztogatások jelentős részét nem Ő, hanem a nevében követték el.1886-ban halálra ítélték, de kegyelmet és tíz év börtönbüntetést kapott.Az illavai és a váci fegyház foglya, 1906-ban gr. Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott. Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Tótvázsonyban temették el, ahol sírja idegenforgalmi látványosság. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla.

Savanyó Jóska sírja

63.

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Wass Albert

  64. Trombitás Endre: A csodálatos határ

„Feljött a nap a bakonyi hegyek fölött

csendesen csörgedez a Hajagos-patak,

Lejárnak rá inni a szomjazó vadak.

Fülemile szól a fenyőlombok között

Szólj csak, fülemile, dalold el, kismadár

Milyen gyönyörű ez a noszlopi határ!

Puha szellő libben, s az is azt súgja már,

Milyen tündéri szép a noszlopi határ.

Nem hallik zúgása a Pityer-malomnak

Csendesen hallgatja szavát a vadonnak.

Én is azt hallgatom, s szavát megértem már

Előttem legszebb táj a noszlopi határ.”

Bakony ölében egy szép asszony vár

65.

A Balaton is aludt. Gyönyörű, sima felszínén végigragyogott a telehold. Velence, Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére. Száz meg száz festett képen dicsekszik vele. Boldogtalan talján, jer csak a Balatonra, ott nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj pisszenni, ha tudsz!

Eötvös Károly

 66. Nagy Bálint: A Somló hegyéről

 

Lálom a Bakony kéklő ormait

Tüzes ború vén Somló hegyéről,

Lágyan sír a szél, eldalolgat itt,

De nem hoz hírt arról a vidékről.

Szép ez a táj, a Nap most áldozik.

Állok némán, mint az omladó vár.

Valaki - tudom - rólam álmodik,

67.

Mikor híres ember arcképét nézzük, azt akarjuk látni, ami láthatatlan: a lelkét.

Gárdonyi Géza

68. Nagy Szandra: Nekünk a Balaton

 

Nekem a reggeli frissesség,

Neked az esti szellő

Nekünk a napsütésben úszó Balaton

Nekem a csobogó szerelem

Neked az egymást feltöltő,

Egymás szemében kéklő,

világot teremtő Ég

70.

Az anyaság magában hordoz egyfajta természetes bánatot is: a gyerekeid kirepülnek a nagyvilágba.

Steve Biddulph

71.

A réteken túl nyujtózott a végtelenbe a Balaton tava, amint errefelé büszkén mondják, a „magyar tenger”. Hullámzó, zöld vizének tükre a láthatáron egybefolyt az ég színkékjével, amelyen fehér csíkokat vont a füst, ha gőzhajó iparkodott parttól part felé. A tó hossza Boll János birtokától Veszprémig meghaladja a százhuszonöt kilométert.

Igen, ez itt előttünk a magyar tenger, hullámaival, viharaival és mondáival, vízitündéreivel, akik az est sötétjében a halászokat csónakostul a tó mélyére húzzák, boszorkányaival, akik éjfélkor kilopják a halásztanyákról a kisfiúkat, és szétmarcangolt holttestüket a küszöb elé teszik.

Jaroslav Hašek: A Balaton partján / részlet /

72. Kányádi Sándor: Eljött a szüret / részlet /

 

Eljött a szüret.

Itt van.

Jó pohár mustot

ittam.

  73. Pongrácz Lajos: Falumhoz / részlet /

 

Te csendes kis falum,

Kedves szülőhelyem!

Hálául e dalom

Tenéked szentelem.

Tenéked! hol, szivem

Ha csendes vagy remél,

Avagy nem gyötri azt

Egy kínos szenvedély:

Mily boldog életem!

Mily csendes a napom!

Napom miként hetem,

Hetem mint hónapom.

74.

Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!

Müller Péter

75. Benyák Bernát: Veszprém városának nyájas leírása / részlet /

 

Egygy domb vezet téged innet fela  várban,

Ott szellőztetheted magadat a nyárban,

Ne Tiltsd fáradságod, mert nem vesz a kárban,

Egész várost láthadd, nem kell járnod sárban.

 

Könnyen számba vehedd a belső utzáit,

Ide, oda nem térsz, szemlélhedd házait

Első szegletében lásd kereszt falait,

Szín, és udvar nélkül való ház ajtait.

 

Odább ha sétálgatsz, roppant épültek

Tünnek szemeidben, egygy sorban kerültek,

Mert igen szűk az hely, más sort nem nyerhettek,

Vármegye, Káptalan számára tétettek.

 

Nevezetes Veszprém, hogy senkit meg nem ún,

Ha várába fel jutsz, nem mégy-ki hun,

Nem ugy, mint aljában, vagy akár falun,

Van még-is ki-menés gyalog kiss kapun.

 

Ékeskedik innen Püspök palotája,

Hat fő tisztelendő Urak sok szobája,

Páter Piátrisnak szép fel oskolája,

A Szűrke Barátok egygyügyü tzéljára.

 

Káptalan temploma tornyát emelgeti

Magát harangival melly kévelygetteti

Embert szózatjával hozzá édesgeti

Alat kiss Kápolna ötet ékesgeti.

76.

Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd.

Eötvös Károly

77.

Voltam már kislány, szerelmes, feleség, anya, szerető, elvált asszony, száműzött, pincékben bujkáló menekült, voltam úriasszony és bőrgyári munkás - sokféle szerepet játszottam, de az öregség a legnehezebb.

Müller Péter

 78. Kemény Géza: Veszprémi anziksz

István, Gizella ősi vártán,

mögöttük völgyhíd: kőszivárvány.

Bakony szeléből –álmodni se mernéd –

arany harangszó hímez misekelmét.

Itt domb a völgybe, völgy a dombra,

kis utcák szöknek kővadonba.

Tágas terek sikátorok felett,

földszintbe fúl hegymászó emelet.

Fűzzsongás a locska Séden.

Sziklák alatt, mohos mesében

nyikorgó zárak. Kapuboltok

íve alatt szomorú, boldog,

süllyed, kibukkan sok emberöltő.

Üzenj, öröklét! – A postásom költő.

79. Vörösmarty Mihály: Somlóhoz

Rideg Somló, térföldi remete,

Reád száll a’ mezők lehellete,

Körül foly a’ nap, mint hű szerető,

Osztatlan hévvel, téged ölelő: -

A’ távol Marczal, szellőt küld feléd,

Hogy illat, és fény, olvadjon beléd.

80. Utassy József: Az öregség előszava

 

Ráncok,

homlokom gondolatjelei -

redők,

táncotok a tűnődés tengertánca,

vigasztaljátok a maga elé meredőt,

ráncok,

rovátkák,

redők,

nagy szemem égalját övezők,

szarkalábaktól kékellő mezők,

végül is:

megkövezők!

mert árulók vagytok ti mind,

az elmúlás besúgói,

mosolyomon mosolygók,

kémei istennek,

pokoli pribékek - -

ráncok,

mindentudók,

miket nem ért az ifjú

partján a tűnődésnek,

csak nézi a tengert,

nézi,

szemei tűzben égnek,

sejti csak hatalmát

a legöregebb vénnek - - -

ráncok,

űrbeliek:

görbe terei

az örök mindenségnek!