Október 3.: 75 éve halt meg Raoul Francé

Raoul Francé (Bécs, 1874. május 20. - Budapest, 1943. október 3.) botanikus.

A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult, 1897-ben a műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. 1902 és 1906 között a müncheni egyetemen teológiai és művészeti tanulmányokat folytatott. 1894–1897-ben a budapesti egyetemen tanársegéd, majd a Mosonmagyaróvári Vetőmagvizsgáló Állomás adjunktusa. 1900-tól Münchenben élt, ahol 1906 és 1918 között az általa alapított egyetemi biológiai intézetet vezette. 1918-tól Salzburgban élt, 1930 körül Raguzában telepedett le. 1943-ban Budapestre költözött. Münchenben általános biológiával, talajbiológiával és az édesvizek biológiájával foglalkozott. Igen népszerű természettudományos műveket írt, amelyeket számos nyelvre, magyarra neves hazai tudósok lefordítottak Magyarországon a Balaton, a Kis-Balaton, a Tisza és az Ecsedi-láp planktonjainak állati egysejtűit vizsgálta. Eredményeiről szakmai körökben nagy feltűnést keltő dolgozatokban számolt be. Kitűnően rajzolt, számos folyóiratot és könyvet illusztrált. Legnagyobb vállalkozása a Die Welt der Pflanzen, nyolc kötetes, 1906 és 1913 között megjelent sorozat volt. 

Október 4.: 90 éve született Szabó Gyula

Szabó Gyula (Pápa, 1928. október 4. - Farkasgyepű, 2001. május 9.) katonatiszt, megyei párttitkár.

1944-ben a pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskolában, 1950-ben a budapesti Petőfi Tisztképző Intézetben végzett, 1963-ban a budapesti műegyetem villamosipari szakán oklevelet szerzett. 1949-től 1953-ig sorkatona, hivatásos katona. Az 1953–1957-es években munkás, személyzeti osztályvezető, majd igazgató a Pápai Elekthermax Vállalatnál. 1957 és 1988 között az MSZMP Pápai Városi Bizottsága első titkára, majd a Megyei Pártbizottság titkára. 1988 után nyugdíjas. 1954-től szakszervezeti tag. 1963 után a Pápai Városi Tanács és a városi pártbizottság tagja, a két testület végrehajtó bizottságának, Veszprémben a Megyei Pártbizottságnak és végrehajtó bizottságának tagja volt.

Öreg néne őzikéje Szabó Gyula előadásában

Összeállítás Szabó Gyula emlékére

Október 4.: 40 éve halt meg Erdélyi József

Erdélyi József (Újbátorpuszta, 1896. december 30. - Budapest, 1978. október 4.) költő.

A két háború között gyakran tartózkodott Pápán, ahova a felesége révén rokoni szálak fűzték. Ebben az időben verseskötetei is jelentek meg a városban. Pápának és környékének több versében is emléket állít. Petőfi és a népművészet egyszerű formáit tölti meg modern tartalommal. Lázadása jobboldalra sodorta, 1947-ben háborús bűnösként elítélték, csak 1954-től kapcsolódott be újra az irodalmi életbe. 

Erdélyi József : Őszi fű

 

Vége vonul a takarásnak,

itt van az őszi kikelet,

várja gyanutlan a vetés

a telet.

 

Elült a nyári zajrobaj, csend

foglalja mélabús honát.

Csengő-kolompszó száll csak a 

tájon át.

 

Legelj, legelj, csengőkolompos

tarka tehén sietve. Dér

készül fűre már, ezüst

szemfedél.

 

Hideglelős mezén a rögnek

rezeg törékeny kikerics

mosolyg reménytelen, egyéb

virága nincs.

 

Talpatlan milliárd kehely, mind

halálos. Csengő kolomp

ártatlan, édes, altató

dalt zsong.

 

Mi lenne jobb? Hanyatt heverve

csüggni az ég dicső szemén

s mint újszülött haló szülő

kebelén,

 

elszenderedni észrevétlen,

nem is ébredni fel soha,

karodra tél, szigoru

mostoha!

Október 5.: 25 éve halt meg Révai József

Révai József (Devecser, 1917. június 6. - Kaposvár, 1993. október 5.) római katolikus plébános, esperes.

Nagykanizsán érettségizett, Bécsben a Pazmaneum növendékeként szerzett diplomát és doktori címet, ahol 1941. július 13-án szentelték pappá. 1941-től káplán Káptalantótiban, hitoktató Balatonfüreden, 1942 után alkántor Veszprémben. Közben a Veszprémi Hírlap főszerkesztője, majd 1943-tól az Egyházmegyei Nyomda és Könyvkereskedés igazgatója. 1947-től KERMA papírárugyár ügyvezető igazgatója. 1950 és 1979 között Somogyszentpálon plébános. 1965-től kerületi esperes, 1969-től tb. kanonok, 1975-től segesdi főesperes. 1979-ben Marcaliba helyezték plébánosnak, ahol 1982-ben címzetes préposti címet kapott. Somogyszentpálon a műemlék jellegű templomot tataroztatta, majd 1964 és 1970 között, a veszprémi Vándor Ferenc építészmérnök segítségével felújíttatta. 

Október 5.: 10 éve halt meg Marton László

Marton László (Tapolca, 1925. november 5. - Tapolca, 2008. október 5.) szobrászművész.

Marton László szobra Egry Józsefről a badacsonyi kikötőben (Forrás) 

Tehetségét korán felfedezték, csodagyereknek tartották, felfigyeltek formaérzékére és elősegítették művészi tanulmányait. 1946-ban a Budapesti Iparművészeti Iskolán, 1952-ben a Képzőművészeti Főiskolán, Pátzay Pál tanítványaként végzett. Művészi fejlődése szinte töretlen volt. Budapesten és Szigligeten alkotott. Budapesten, Szigligeten, Tapolcán a Marton Galériában álladó kiállítása van.

Marton László síremléke Szigligeten

Október 6.:10 éve kopjafát avattak az Aradi vértanúk emlékére

2008. október 6-án a Cholnoky u. és Ady E. u. kereszteződésében található körforgalom közepén kopjafát avatnak az aradi vértanúk emlékére, mely Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának ajándéka.

Október 7.: 425 éve Szinán pasa elfoglalta Veszprémet

Szinán pasa október 1-én egyesíti hadait fia seregével Székesfehérvárnál, majd egy napi pihenő után Veszprém ellen vonul. A várostromló had körülbelül 50000 emberből és 30 ágyúból állt. A vár védői 1200-an voltak. A falak az erős ágyúzástól pár nap alatt igen rossz állapotba kerültek. Október 5-én az ostromlók újabb két faltörő ágyút hoztak Fehérvárról. 6-án a várban tűzvész ütött ki az ágyúzások hatására. Este 10 órakor a vár védői majdnem mind a vár elhagyása mellett döntöttek, és megpróbáltak két török csapattest között kilopózni, de ez nem sikerült, sokan meghaltak, vagy fogságba estek. A vár október 7-én török kézre került.

Október 7.: 60 éve halt meg Modori Sándor

Modori Sándor (Borszörcsök, 1932. november 20. - Budapest, 1958. október 7.) vájár, mártír.

 Az öt elemi elvégzése után cselédként dolgozott. 1943-ban behívták katonának, 1944 karácsonyán szovjet hadifogságba esett, 1947. december 3-án jött haza. Budapestre költözött, ahol a KSH-nál hivatalsegéd lett. 1951-től vájárként dolgozott, nős volt, két gyermek apja. 1956. október 31-én csatlakozott Kovács Dezső Wesselényi utcai felkelőcsoportjához. November 4-ét követően részt vett a szovjet csapatok elleni küzdelemben, november 6-án feladta a kilátástalannak ítélt harcot és hazament. 1957. július 29-én tartóztatták le. Első fokon szervezkedésben való részvétel és rablás vádjával halálra ítélték. A Szimler János hadbíró alezredes vezetésével másodfokon eljáró különtanács az ítéletet jogerőre emelte és az elítéltet 1958. október 7-én kivégezték. Szülőfalujában 2017. májusában büszkeségpontot avattak emlékének megőrzésére. 

Október 7.: 25 éve halt meg Kralovánszky Alán

Kralovánszky Alán (Budapest, 1929. november 13. - Budapest, 1993. október 7.) történész, muzeológus, régész.

A Budapesti Érseki Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. 1955-ben a budapesti tudományegyetem régészet szakán szerzett diplomát, majd két évig a debreceni Déri Múzeumban dolgozott. 1957-ben a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatójának nevezték ki. Az év végén koholt vádak alapján nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1958 és 1962 között a Magyar Nemzeti Múzeumban, az MTA Régészeti Intézetében, és a székesfehérvári múzeumban szak-, illetve segédmunkás. 1962-től 1964-ig a Mezőgazdasági Múzeumban régész, majd 1973-ig Székesfehérváron az István Király Múzeumban régész, tudományos titkár, később osztályvezető. 1974-től 1982-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeumban először igazgató, majd tudományos főmunkatárs. 1983-tól haláláig a Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárának főosztályvezetője és 1993-ban néhány hónapig főigazgatója. Fő kutatási területei a magyar honfoglalás és államalapítás korának régészete, a régészeti-antropológiai rekonstrukció módszertana és a középkori magyar várostörténet. Kimagasló eredményekre a székesfehérvári koronázó templomnál és a középkori városrészeknél, valamint a veszprémi várban (székesegyház, Gizella-kápolna stb.) folytatott ásatásai és kutatásai vezettek. Az 1989–1992 közötti években a budapesti Új Köztemető négy parcellájában régészeti módszerekkel ő exhumálta az 50-es évek és az 1956-os forradalom 65 áldozatát, köztük Brusznyai Árpádot. Mintegy száz publikációja jelent meg. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.