Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének blogja

Megyei Morzsák

Címek, rangok, jogok, kötelességek

2018. szeptember 22. - DAnna

Király, herceg, báró? Bán, nádor, ispán? A magyar történelem tanulása közben rengeteg olyan rangot jelentő kifejezés kerül elő, melyeknek nehéz kihámozni az értelmét. Érdemes kicsit körbejárni a kérdést.

A középkori Magyarországon (és más országokban is) magas méltóságot kétféleképpen lehetett betölteni: valaki születése jogán "belecsöppent" a helyzetbe, azaz örökölte, vagy saját cselekedetei által érdemesnek bizonyult rá. Az örökölhető és kiérdemelhető címek sok változáson mentek át az évszázadok során.

Az alábbi posztban megpróbáljuk összefoglalni a Magyarországon a középkorban használatos fontosabb címeket, rangokat, hatalmi pozíciókat. Az adott fogalom első megjelenését vastag betűvel kiemelve, a helytörténeti vonatkozásokat aláhúzva láthatod.

Mikor a magyarok megérkeztek a Kárpát-medencébe, törzsekbe szerveződtek, melyek élén törzsfők, alattuk pedig nemzetségfők álltak. Ez volt az uralkodói réteg. Az Árpád nemzetségből való törzsfő az összes többi törzsfőnek is parancsolt, ő volt a fejedelem. A fejedelem utáni méltóság volt a gyula, ő kormányozta Erdélyt, ezt követte a horka. A törzsfőket úrnak nevezték a nemzetségfőket pedig nek. 

Amint a magyar államszervezet királyságra változott, és kialakult a királyi udvartartás a címek és rangok lassanként változni kezdtek. A középkori Európában királyi jelvényeket a pápától vagy a német-római császártól lehetett kapni. A koronázás során a királyt a püspökökkel azonos módon megszentelték, „felkenték” őket szentelt olajjal. A szertartást csak püspök végezhette. Őket tehát felkent királyoknak nevezzük. 

Nem tűnt el a magyar államszervezetből a fejedelem rangja sem, hiszen Erdély urai ezt a címet használták rendszeresen, és mások is (pl. II. Rákóczi Ferenc). Más tájegységek, Magyarország különleges területei vezetőit (pl. Horváthország) bánnak nevezték, Erdélyben pedig használatos volt a vajda kifejezés. Ők a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkeztek. Hasonlóan magas rang volt a nádor, neki azonban nem volt területe az országon belül, az udvartartást vezette, és bizonyos esetekben a királyt helyettesítette, valamint bírói hatalommal rendelkezett. A nádor hatáskörét csak viszonylag későn, 1485-ben határozták meg pontosan. 

Veszprém megyével kapcsolatba hozható bánok:

ATYUSZ ( , . ? ?. - , 1233. ? ?. ) főúr, horvát-szlavón bán Veszprém vármegyéből (Bánd?) származott, nemzetségének névadójává vált. II. András király kegyeltje, több más hivatala mellett 1217 és 1229 között számos alkalommal a királyné udvarispánja volt, de ismételten távozni kényszerült a királyi udvarból. Egyes kutatók szerint 1207-ben Veszprém vármegye főispánja, helyesebben a Bakonyi Ispánság ispánja lehetett. 1214-ben és 1228-ban somogyi ispán. Utoljára 1233-ban található róla forrásadat.

HIMFI Benedek ( ? - 1380 ) A Veszprém vármegyében birtokos Szalók nemzetség tagja. Történelmi forrásokban 1343-tól szerepel. Első alkalommal az 1357. évi velencei hadjáratban vett részt. 1360-ban máramarosi és ugocsai ispán. Az 1365–1369-es években bolgár bán, később temesi majd pozsonyi ispán. 

GARAI László (1410-1459) volt a pápai vár építtetője. Ősei között volt Miklós nádor, aki a család későbbi hatalmát megalapozta. László az ifjabb Miklós nádor fia. Zsigmond király 1389-ben Garai Miklósnak és Jánosnak adományozta Pápát, a közeli Somló várával együtt. A Garaiak az ország akkori legvagyonosabb és legtekintélyesebb főúri családja, közel száz falut birtokoltak és királyi jogot is gyakoroltak. Azzal, hogy Pápára tették székhelyüket, új korszakot nyitottak a város történetében. A család Pápára történő költözése után nyolc évvel, 1398-ban civitas, 1401-ben városi rangot kapott a település. 1401-ben Zsigmond bűnbocsánatot hirdetett az ellene felkelt főuraknak, a levelet Pápán dátumozták. 1407. október 17-én, Pápán tartották az országgyűlést és választották nádorrá Miklóst.

ÚJLAKI Miklós ( ? - 1477 ) Kont Miklós (lásd lejjebb) unokája, Újlaki László macsói bán fia, a 15. század legnagyobb magyar oligarchája. 1438-tól macsói bán, a várnai csata után országos főkapitány. 1426-ban örökölte Bátorkő várát, a hozzá tartozó falvakat és birtokokat. Az ország más részein is voltak birtokaik az Újlakiaknak, mégis Palotához kötődtek a legjobban, viselték a Palotai nevet is. Az 1440-es évek elején kezdték építeni Palota várát, felhasználva egy 14. századi épületegyüttest is. (Később többször átépítették és megerősítették, amíg a mai formája kialakult.) Egyes kutatók szerint a várral egy időben a ferencesek palotai kolostorát is Újlaki Miklós építtette.

Veszprém megyével kapcsolatba hozható nádorok:

KONT Miklós, Raholcai Miklós (? - 1637) volt az Újlaki-család megalapítója, Nagy Lajos király diplomatája és több hadjáratának vezetője. 1356 és 1367 között az ország nádora. 1350 után királyi adományként megkapta Várpalota közelében Bátorkő (ma Pusztapalota) várát, a hozzá tartozó falvakkal együtt. Családja tartózkodás helyéül is Palotát választotta. Erre utal, hogy 1364-ben egy nádori rendeletét is itt keltezte, ő is használta a Palotai nevet, a 14. századi oklevelek Palotai Kontként említik. 1524-ig (a család kihalásáig) Várpalota és környéke az Újlaki-család tulajdona volt.

GARAI László (lásd feljebb)

SZAPOLYAI István ( ? - 1499) Szapolyai Imre testvére, György és I. János apja. 1474 és 1481 között Szilézia kormányzója, 1487-től Szepes vármegye örökös főispánja. 1489–1490-ben a Mátyás király által elfoglalt osztrák tartományok kormányzója. Döntő szerepet játszott II. Ulászló királlyá választásában. 1492-ben a budai országgyűlés nádorrá választotta. 1496-ban szétverte Korvin János hadait. Gazdagságát mutatja, hogy 72 vára és uradalma volt. Pápán végrendelkezett. Szepescsütörtökön családi sírtemplomban (gótikus kápolna) van eltemetve.

Galántai gróf és birodalmi herceg  ESTERHÁZY Pál (1635-1713) 1655-től pápai kapitány, majd 1669-ben Csobánc kapitánya, és 1681-ben a soproni országgyűlés nádorrá választotta.

A fent felsorolt címek nem voltak örökölhetők, a király ezekre a pozíciókra kinevezett valakit, akinek hűségében és képességeiben megbízott. Ezzel szemben örökölhető cím volt a herceg.

A hercegi címet viselik általában a királyok gyermekei, illetve a női uralkodók férjei. (Utóbbira Magyarországon sokáig nem volt példa, első női uralkodónk, Mária Terézia már a Habsburg dinasztiából származott.) A hercegi cím európai, de Magyarország is átvette. (Ezzel ellentétben sok más Európában honos nemesi rangnak nem volt magyar megfelelője.) Születése jogán lehetett valaki herceg, de ezzel a címmel nem járt kormányzati hatalom. 

 A királyt a királyi tanács segítette az uralkodói teendői ellátásában. Ennek tagjai voltak a fent említett méltóságok (fejedelmek, bánok, nádorok, stb.) mikor éppen melyik volt létező, betöltött tisztség, valamint egyéb méltóságok. Az országbíró a nádor után az ország második nagybírája volt. A tárnokmester volt a kincstár vezetője, a pénzügyi igazgatás feje, ő kezelte a királyi bevételeket, irányítása alá tartoztak a szabad királyi városok is. A tárnokmester helyettese a főkincstartó volt, aki mind nagyobb szerepet kapott az államháztartás irányításában. A kancellár minden középkori királyi udvarban nélkülözhetetlen tisztségviselő volt, Magyarországon a főkancellári tisztséget mindig az esztergomi érsek viselte. A kancellári tisztség az első olyan rang, melynek már Veszprém megyét érintő vonatkozása is van, ugyanis a királynénak is volt kancellárja, és ezt  tisztséget hagyományosan a veszprémi püspök töltötte be. A királyi tanács tagjai mind bárói rangot viseltek, nevezték őket országbáróknak vagy zászlósuraknak is. 

A magyar állam vármegyékre tagolódott. A vármegye király által kinevezett első emberét ispánnak, megyés ispánnak későbbiekben főispánnak nevezték. (Erdélyben a vajda, Szlavóniában a bán nevezte ki.) Tiszte alól bármikor felmenthető volt, közigazgatási és bírói hatalmat gyakorolt. Az ispán vezette a megyei hadsereget, amiben a hadnagy segítette. Segítségére volt még az ispáni központ gondviselője, a várnagy és a bíráskodásban a királybíró, végül az alispán. Az újkorban a főispánt a király, míg az alispánt a vármegye választotta. Egy idő után egyes városok élére is ispánok kerültek.

Az Veszprém megyei életrajzi lexikon on-line keresőfelületét megnyitva, és a foglalkozás mezőbe az ispán szót beírva Veszprém megyében ispáni tisztséget betöltő személyek életrajzait lehet olvasni, jelenleg pont hatvan darabot.  

A bejegyzés trackback címe:

https://megyeimorzsak.blog.hu/api/trackback/id/tr9214152641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kugi · http://kugi.blog.hu 2018.09.22. 11:36:57

"első női uralkodónk, Mária Terézia"
Ez tévedés! I. Mária, Nagy Lajos lánya volt az első női királyunk. Uralkodott - anyja gyámsága mellett - 1382-85 között, majd II. (Kis) Károly halála után 1386-tól (névelegesen férje, Luxemburgi Zsigmond társuralkodójaként) 1395-ös haláláig.
Igaz, a középkori viszonyokra tekintettel jogilag fiúsítva volt (tehát rexként és nem reginaként uralkodott), de attól még nő volt!
Miatta Mária Terézia "hivatalosan" II. Máriának számított, de ő a Mária Terézia uralkodói nevet használta.
süti beállítások módosítása