A helyismereti, honismereti munka igen régi keletű, de sokáig inkább úri passzió, egyéni hobbi volt. Intézményesített keretek között csak a XIX. század vége felé jelenik meg.
Az előző morzsa-posztban Oláh János (1793-1867) református lelkésztől idéztünk egy, a haza ismeretére buzdító szózatot. Ha még régebbre (bár megyén kívülre) tekintünk vissza, akkor feltétlenül meg kell említeni Bél Mátyás (1684-1794) magyar–szlovák származású evangélikus lelkész, történelem- és földrajztudós, író nevét.
Az ilyen irányú tevékenységeket az ország és az uralkodók mindig is elismerték, esetenként támogatták, de még jó sokáig tudóst általában csak kedvtelésből tartottak az udvarukban. A késő középkorban ugyan felfokozott érdeklődés mutatkozott a régi korok művészete iránt (ezért például nagy mennyiségben hamisítottak antik, római szobrokat, még maga Michelangelo is), ám igazából a régi kor emlékeit nem védték. Így fordulhatott elő például, hogy Padányi Bíró Márton a Gizella-kápolnát tulajdonképpen borospincének alakította át.
A Laczkó Dezső Múzeum születése
Elöljáróban csak annyit, hogy hosszú terhesség (32 év), és elhúzódó vajúdás (22 év) előzte meg a múzeum születését .
1871-ben Ivánfi (Jancsik) Ede kegyesrendi tanár felhívást tett közzé a Veszprém megyei múzeumi egyesület megalapítására. 1873-ban született meg a a vármegyei határozat, amely kimondta a vármegyei múzeum megalapítását, de a megalapítás csak papíron valósult meg. A tárgygyűjtés ugyan megkezdődött, de ennél több érdemben nem történt. Végül 1902. november 30-án megalakult a Veszprémvármegyei Múzeum Egylet, és december 2-án a vármegye törvényhatósága kimondta a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár megalakítását. Az alakuló közgyűlés 1903-ban volt.
A Laczkó Dezső Múzeum épülete az 1930-as években
Múzeumunk már volt tehát, de még nem volt épülete. A gyűjtemény a megyeházán "lakott", de hamar kinőtte a helyet. Sok huzavona, pénzhiány után az épület építése 1913 végén kezdődött (az alapkőletétel 1914. március 1-én történt meg), s aztán az 1. világháború kitörése mindent felborított.
Veszprémi Hírlap, 1916. szeptember 10. 4. o.
Veszprémi Hírlap 1918. augusztus 18. 3. o.
A háború után a nehéz gazdasági helyzet további késedelmeket okozott, így az építkezés csak 1923-ban fejeződött be. Az átköltözés után az ünnepélyes megnyitóra 1925. május 24-én került sor. 1926 februárban megnyílik itt a közkönyvtár, mely 1952-ben vált önálló intézménnyé (Eötvös Károly Megyei Könyvtár).
