Szeretettel üdvözöljük Rainer Pált, első külsős szerzőnket, kinek írását a rövid összefoglaló utáni linken teljes terjedelmében közöljük!
Az I. világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó támadó hadjáratára 1918. június 15–24. között a Piave folyó mentén került sor. A támadás – a leromlott, leharcolt csapatok, az elégtelen anyagi ellátás és gyenge előkészítés ellenére – kezdetben sikereket ért el.
A hadvezetőség azonban figyelmen kívül hagyta a torrens jellegű Piave szokásos nyári áradását. A hóolvadás és az óriási esőzés következtében a folyó néhány óra alatt, hirtelen hatalmasra duzzadt. Az addig járható gázlókat rövidesen ember számára meglábolhatatlan magas vízoszlop fedte el. A már a folyó nyugati partjára átkelt csapatok mögött az árvíz elsodorta az összes hadihidat. Az ellenséges oldalon rekedt csapatok kiegészítése, utánpótlása (ember, lőszer, felszerelés, ellátás utánszállítása), a sebesültek hátraszállítása ezzel lehetetlenné vált. A támadás néhány nap alatt hatalmas veszteségek mellett összeomlott. Június 25-én reggelre az olaszok visszaállították a 15-e előtti helyzetüket. A sikertelen támadás során a Monarchia csapatai mintegy 80 000 halottat veszítettek.
Rainer Pál írásában két olyan fiatalemberre emlékezik, akik ebben az ütközetben estek el.
Teljes írás:
Rainer Pál: Az 1918-as piavei támadás egy magyar és egy osztrák hősi halottja, a több tízezer közül
