100 éve, 1917. november 13-án a veszprémi 31. honvéd gyalogezred III. zászlóalja átkelést kísérelt meg a Piavén. A vállalkozás hajnali 5-kor vette kezdetét, azonban az átkelt csapatok hamarosan elszigetelődtek (6 óra 30 perc), mivel a csónakokat az olasz tüzérség szétlőtte. Az olasz erők 8 óra után megindították ellentámadásukat és délre felszámolták az elszigetelten küzdő magyar alakulatot. A harcoknak mintegy 150 fő esett áldozatul, az átkelés támogatására kivezényelt 40 utász közül mindössze 2 fő maradt épségben.
December 18-án újabb kísérletet tettek. Az átkelést a I. és a III. zászlóaljnak kellett végrehajtania, a II. zászlóalj látta el a biztosító feladatokat. Az I. zászlóalj csapatai közül mindössze 15 embernek sikerült átkelnie, akik az utolsó emberig tartó küzdelemben mind hősi halált haltak. Az átkelés során előfordult, hogy a honvédek gyalogsági ásóikkal próbáltak meg evezni, ám az elégtelen számú és minőségű csónak, ill. tutaj, valamint az olasz egységek nagyobb tűzereje, lehetetlenné tette az átkelést. A III. zászlóalj ezzel szemben sikeres átkelést hajtott végre. Este 7 órára már teljes két százada a Piave túlpartján volt, és másnap estig kitartottak. 19-én este 8-kor a parancsnokság a visszavonulás mellett döntött, tekintettel az oktalan véráldozatra. Az ütközetben az ezred 67 halottat, 212 sebesültet és 14 eltüntet vesztett.
A háziezred azonban ekkor már jócskán kitüntette magát korábbi sikereivel. A X. Isonzói csatában való hősies részvételükről szóló anyagainkat itt tekintheti meg:
