Október 30: 125 éve jelent meg a Veszprémi Hírlap

1892. október 30-án, vasárnap jelent meg a Veszprémi Hírlap első száma. Általában hetente egy számmal jelentkezett vasárnap, azonban néha heti 2, vagy 3 száma is napvilágot látott. 

Várkonyi Dezső indította független közlönyként, azonban már 1894-ben megvette az Egyházmegyei Nyomda, és akkortól politikai lapként is működött.

Utolsó száma 1944. október 8-án jelent meg.

Október 31: 50 éve kezdte meg működését a savgyár

Elkészült és munkába állt a Péti Nitrogénművek bővítésének első üteme. Ammóniából gyártottak salétromsavat, mely a műtrágyagyártáshoz volt szükséges. 

November 1: 25 éve nyílt meg az autószalon

1992. november 1-én megnyílt a Csermely és Társa VW-Audi Központ Balatonfüreden.

November 3: 175 éve erre járt Petőfi

175 éve, 1842 novemberében Pápáról Veszprémen, és feltételezhetően Várpalotán keresztül utazott Székesfehérvárra Petőfi Sándor, amiről Vadonban c. verse is tanúskodik. A pontos dátum feltételezés, de eléggé valószínűsíthető.

Petőfi Sándor: Vadonban

Éj leng alá a mély vadonra,
S az út majd jobb-, majd balra tér;
Lépteim bolyongva tévedeznek -
Ki lesz előttem hű vezér?

A menny ivén ugyan fölöttem
Ragyognak égő csillagok,
De vajh talál-e célra pályám,
Ha lángjaiknak hinni fog?

Az égi fények ezredénél
A lyányszem tündöklőbb vala,
S mégis, ki hittem súgarának,
Haj engem mégis megcsala!

A költő november 2-án hagyta el Pápát, és Székesfehérvárra tartott, ahol Szabó János társulatában színésznek állt november 7-én. A Pápa és Veszprém közötti nagy távolság miatt feltételezhető, hogy már jóval sötétedés után ért Veszprémbe. Ennek az utazásnak és a versnek állít emléket a Petőfi szobor a Színházkertben.

November 3: 125 éve lett laktanya a Kopácsy-ház

A 17. honvéd gyalogezred 3. zászlóalja elfoglalja új otthonát a laktanyává alakított Kopácsy-házban. A ház 1926-ig működik laktanyaként, jelenleg már nem áll.

November 3: 25 éve hunyt el Ispánki József

Ispánki József, Ispánky (Budapest, 1906. márc. 16. – Budapest, 1992. nov. 3.) szobrászművész.

Gyermekkora Kaposvárhoz köthető. Az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajos, a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgy István növendéke. 1931 és 1933 között Rómában ösztöndíjas, 1933–1935-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegéde. Az 1937. évi Párizsi Világkiállításon arany- és ezüstérmet kapott. Köztéri szobrászként, portrékészítőként és éremművészként egyaránt számottevő életművet hagyott hátra. Budapesten több mint egy tucat szobra áll, de az ország minden jelentősebb városában találkozunk köztéri alkotásaival, épületplasztikáival. Veszprém város pályázatára 1938-ban készítette a Vár kilátóteraszán álló, Istvánt és Gizellát ábrázoló szobrokat. Sírja a Rákoskeresztúri temetőben van.

November 5: 125 éve halt meg Bényei Gábor

Bényei Gábor, Erdőbényei Bényey (Damak, 1837. szept. 7. – Veszprém, 1892. nov. 5.) református lelkész, költő, újságíró.

Baloldali érzelmű református lelkész. Sárospatakon tanult. Dunamelléken káplánkodott a Moldva-oláhországi misszióban, majd a tolnai egyházmegyében és Szentgyörgyvölgyén lelkész. 1886-tól haláláig a veszprémi gyülekezet lelkésze. 1870-től a Körmös Ferkó c. élclap és az Országos balpárti naptár, 1890-ben a veszprémi Protestáns Népújság szerkesztője. Verseiben Petőfi stílusát követte. Sárospataki tanuló korában írta A hódosi bíró leánya c. ismert románcát, egy bordalával pályadíjat nyert. 1859-től 1871-ig a következő lapokba dolgozott: Napkelet, Nefelejts, Divatcsarnok, Gombostű, Népújság, Vasárnapi Újság, Hölgyfutár, Népszava, Fővárosi Lapok, Protestáns Pap. Több ismert népies műdal szövegének szerzője: Sír a kislány a Balaton partján (1886), Úgy fáj nékem, oly szomorú az élet (1888), amelynek dallamát Körmendi József szerezte.

November 5: 25 éve hunyt el Élő Árpád Imre

Élő Árpád Imre, Elo (Egyházaskesző, 1903. aug. 25. – Brookfield [USA], 1992. nov. 5.) sakkozó, fizikus, üzletember.

1913-ban szüleivel kivándorolt az USA-ba, ahol 1926 után egyetemi tanárként dolgozott. Az Amerikai Sakkszövetséget 1939-ben alapította meg. 1959-ben kidolgozta, a sakkozók játékerejét kifejező, úgynevezett Élő-pontszámokat, amelyeket a Nemzetközi Sakkszövetség 1970-től hivatalosan is elfogad és alkalmaz.