A mai Magyarország területén elég sokféle nép élt az évezredek során. Akik a Dunántúra vetődtek, vagy itt élték le az életüket, azokra mind hatással volt a Balaton. Élvezték adományit, és szenvedték hátrányait. Az adott korok vezető személyiségei nyilván megpróbálták kihasználni az előnyeit, vagy csökkenteni a kellemetlenségeket, de csak keveseknek jutott eszébe, hogy magukat a körülményeket, vagy azok okozóját, a Balatont megváltoztassák.
Ókor, Középkor
Az ókor egy részében a Balaton környéke a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott Pannonia provincia néven. A terület meghódítása két ütemben történt, Augustus és Claudius uralkodása alatt. Ekkor a legjelentősebb itt védendő "értéknek" a Borostyánút bizonyult. A Balaton körüli provincia (változó határokkal és nevekkel) mindig elsősorban katonai, határvédelmi jellegű volt. A tóhoz fűződő tervek is ehhez igazodtak. Igazából Galerius császár volt az egyetlen uralkodó, aki komolyabb munkálatokba kezdett a Balaton körül a i. sz. III. században. A Keszthelytől délre vezető hadiút védelmében tett lépései közé tartozott, hogy csatornát ásatott a déli parton a tó vízszintjének szabályozása érdekében.
Mit adtak nekünk a rómaiak a Balatonnál?
Baláca, Római villa és romkert
A Balaton vízszintje ekkor és a középkorban is jelentős ingadozásokat mutatott, és a tó környéke mocsaras volt, ami nem kedvezett sem a nagyobb települések kialakulásának, sem a jelentősebb gazdasági hasznosításnak. Itt mindig is a törvényen kívüliek és menekültek éltek (rómaiakkal hadakozó barbár törzsek, török elől bujdosó végvári vitézek).
Habsburg uralom
A Habsburgok is akadályként tekintettek a Balatonra, és kiszárítását, lecsapolását tervezték az 1730-as évek elejétől. A tó területén gabonát kívántak termeszteni, hogy ellássák a hadseregüket (az állandó háborúzás miatt ez igen sok erőforrást igényelt). A tervek elkészítésével Mikoviny Sámuelt bízták meg, aki a lecsapolás után egy mesterséges vízi úton akarta az itt termett gabonát Grazig szállítani. A terveket később az udvar megbízásából tovább pontosították, belevették a Sió és a Sárvíz szabályozását. Azonban a magyar főuraknak ellenérdekei fűződtek a területhez, főleg a vízimalmaik bevételét féltették. A Sió csatornán annak idején több, mint 50 malom működött.
A vita oly sokáig húzódott, hogy közben megépült a "déli vasút" (1861. április 1.), és a pálya csak 90 centiméterrel emelkedett a tó vízszintje fölé, ezért az áradások gyakran megrongálták a vonalat, fennakasztva a közlekedést. Ez eldöntötte a vitát, és 1863. október 25-én felavatták a zsilipet Siófoknál. Az első szerkezet fából épült, és igen kicsi volt a vízáteresztő képessége. A Balaton a következő években többször is kiöntött újra, így végül egy új nagyobb áteresztő képességű vastáblás betonzsilipet építettek (1891). Közben a Balaton közkedvelt üdülőhely lett, és a lecsapolása nem nagyon merült fel többet (kivéve a Kádár korszakot, amikor is Pap János újra eljátszott gondolattal).
A vízszint szabályozása azonban nem nyújtott teljes, mindenre kiterjedő megoldást a problémák sorában. Először is, ezzel csak csökkenteni lehetett a vízszintet, növelni nem. Nem tehetünk különösebben semmit az ellen, amikor a Balaton kiszáradni kezd, ahogy tette azt 1866-ban, és 2012-ben. Amikor pedig árad, és vizet kell leereszteni a Sió csatornában, azt sem tehetjük korlátok nélkül, hiszen a csatorna kapacitása is véges, az is kiönthet.
A Balaton kívánatos vízszintje mellett amúgy sem lehetett annak idején a déli part bozótosait művelés alá venni, azok még mindig víz alatt voltak. Az I. kerületi m. királyi kultúrmérnöki hivatal azt ajánlotta, hogy "a bozótok úgy csapoltassanak le, hogy az összes külvizek oly magas töltések között vezettessenek a Balatonig, hogy azok bármily magas vízállásnál szabad kifolyással bírjanak; a bozót pedig a Balatontól eltöltessék, azután kellő mélységű belvíz-lecsapolóárok-hálózattal láttassák el s abból a belvizeket szivattyúkkal emeljék át a Balatonba". Ilyen nagy volumenű munkákra a gazdaközönséget egyhamar nem lehetett megnyerni és ez a magyarázata annak, hogy a munkálatok csak 1908 őszén indultak meg.
Modern kor
A déli part "rendbe tétele" magával vonta azonban a Kis-Balaton vízszint csökkenését is (és voltak egyéb negatív hatásai, de erről majd a következő posztban lesz szó). Ez a vízfelület régen a Balaton szerves része volt, és megszűrte, tisztította a tóba ömlő vizet. A Balatonba ömlő víz egyre több tápanyagot tartalmazott, melynek hatására algásodás (eutrofizáció) következett be. Ennek a problémának a kezelésére jött létre a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer, melyet két ütemben valósítottak meg.
