• Veszprémben állomásozott a 31. honvéd gyalogezred és a 7. ágyús ezred, melyeket ezért egyszerűen csak "háziezred"-ként emlegettek annak idején, és mostanában is. A város nagyon büszke volt az ezredek háborús sikereire, az özvegyen és árván maradt családtagokat rendszeresen támogatták, ezért mindenféle jótékonysági rendezvényeket és gyűjtéseket rendeztek.
• A 31. honvéd gyalogezred az I. világháborúban 1558 napig (ez több, mint 4 év) volt távol Veszprémtől, 1530 napot töltött harctéren, ebből 1126 napig állt ellenséges tűzben (körülbelül 3 év), és 80 önálló csatában vett részt (azaz átlag kéthetente volt egy csata, de sok csata több napon át, vagy egy hétnél is tovább tartott), és 7000-8000 embert vesztett összesen (az elesettek helyett mindig új katonákat soroztak be).
• A város távol esett ugyan a hadszínterektől, de igencsak megsínylette a háborút. Súlyos volt az élelmiszer, nyersanyag és munkaerőhiány. Sok mindent csak jegyre lehetett kapni (például a lisztet). Egy 1917 szeptemberi adat szerint a város 457 iparosa közül 215 a harctéren szolgált. Alig voltak lovak a városban (mindet elvitte a hadsereg), így a közlekedés és a szállítás is akadozott, a mezőgazdasági munkákról nem is beszélve. A mezőgazdasági munkákra harctérről kiselejtezett, sebesült katonalovakat lehetett vásárolni.
• A város több iskolájában is kórházat rendeztek be a sebesültek ápolására (pl. az Angolkisasszonyok Intézetében is), így a tanítás a megmaradt termekben felváltva folyt délelőtt és délutánonként, vagy csak minden második nap volt egyes osztályoknak.
  
• Sok tanuló a vizsgái után egyből bevonult, és indult is a frontra. Voltak, akik tanulmányaikat megszakítva indultak a harctérre, és megpróbáltak aztán hazajutni a következő vizsgáikra. Tanár is alig akadt, mivel őket is besorozták. Ekkoriban nyíltak meg sorra a kisdedóvók, ahol azok az anyák helyezhették el még nem iskolás korú gyermekeiket nappalra, akik munkájuk miatt nem tudtak rájuk vigyázni. Egyre több nőt alkalmaztak különböző munkakörökbe. 
• A város és a megye a nehéz körülmények ellenére is megpróbált fejlődni, igyekeztek a kor technikai vívmányait a lakosság szolgálatába állítani. Ekkoriban vezették be az áramszolgáltatást több Veszprém megyei településen is (bár például Veszprémben is éjszakánként még szünetelt), gőzmalmokat építettek, fertőtlenítő gépet vásároltak.

A képek a Helyismereti Gyűjtemény képeslapgyűjteményéből valók.

Ha többet szeretnél tudni az első világháborús veszprémi eseményekről ezt a kis füzetet keresd a Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében:

Sétál a család Veszprémben : a Nagy Háború nyomában : 1914-1918 / [szerk. Nagyné Kozma Ildikó, Szabóné Vörös Györgyi] ; [kiad. Eötvös Károly Megyei Könyvtár]. - Veszprém : EKMK, [2015] (Veszprém : OOK Press).